Jehova Isten azonos a mennyei Atyával?

Vajon az ÓSZ Jehova Istene 

és az ÚSZ mennyei Atyja ugyanaz az Isten?

Sajnálatos, de igaz, vannak akik szerint az ÓSZ Jehova Istene és Akit az USZ-ben mennyei Atyaként ismertünk meg, nem ugyanaz az Isten, hanem két különböző Isten. És ezt arra alapozzák, hogy az ÓSZ Jehova Istene az erőszaknak, a bosszúállásnak, a bűntetésnek az Istene, az USZ mennyei Atyja pedig jóságos, szerető és makulátlanul jó gyümölcsöket termő Isten. Szerintük a teljesen másféle gyümölcstermés más Istent takar, és ez mással nem magyarázható meg, mint az Istenek különbözőségével. Hogy ez az állítás mennyiben nyer bizonyítást a Biblia lapjain, és mennyiben tekinthető szubjektív emberi látásmódnak, nos, vizsgáljuk meg a tényeket. 

Mivel a Biblia egészét (kevés szövegkivételtől eltekintve) sugalmazottnak tekintjük (vö. 2Timótheus 3:16), így első nekifutásra azt kell megnéznünk, hogy tartalmaz-e az ÓSZ és az USZ Istennel kapcsolatban ugyanolyan kijelentést vagy jelzőt, amivel azonosítani lehet Őt, ami összeköti mindkét oldal kijelentéseit egyazon Istennel kapcsolatban.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor pl. a Metro 2-es és 3-as vonalán keresünk egy olyan pontot, amely összeköti a két vonalat, és mindkettőt egyugyanazon Metróhoz tartozóként azonosítja, csak éppen más szárnyvonalat jelöl meg, de ugyanazon metroközlekedésen belül. Találunk ilyen összekötő pontot? Ha végigfutunk mindkét vonal állomásain, találunk egy közös csomópontot, mégpedig ez a Deák téri megálló, amely mindkét szárnyvolat összeköti, mindkét Metrovonal ebben a pontban találkozik.

 Ha ezen analógia alapján megnézünk Istennel kapcsolatban egy-egy Reá kifejezetten jellemző és következetesen csak Vele kapcsolatos ihletett kijelentés-sorozatot, amely mindkét bibliai részben megtalálható (pl. Fenséges/Magasságos), akkor a következőt találhatjuk:

Magasságos Isten az ÓSZ-ben

Először nézzük az ÓSZ-et:

Felséges – héberül:

H5945 עֶלְיוֹן (ʿeləjôn)

1) magas, felső

2) Legmagasabb, Legfelső

Található az ÓSZ-ben Istennel kapcsolatban (Károli fordításban):

1Mózes 14:18 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.

1Mózes 14:19 És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.

1Mózes 14:20 Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada neki mindenből.

1Mózes 14:22 És monda Ábrám Szodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz (JHVH), a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:

4Mózes 24:16 Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.

5Mózes 32:8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint,

2Sámuel 22:14 És dörgött az égből az Úr (JHVH),; És a Magasságos hangot adott.

Zsoltárok 7:18 Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr (JHVH) nevének.

Zsoltárok 9:3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; 

Zsoltárok 18:14 És dörgött az Úr (JHVH) a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső [hullt] és eleven szén.

Zsoltárok 21:8 Bizony a király bízik az Úrban (JHVH), és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

Zsoltárok 46:5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

Zsoltárok 47:3 Mert az Úr (JHVH) felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Zsoltárok 50:14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásaidat! 

Zsoltárok 57:3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem.

Zsoltárok 73:11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-e a Magasságosban értelem? 

Zsoltárok 77:11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Zsoltárok 78:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 

Zsolt 78:35 És eszükbe vevék, hogy Isten az ő sziklájuk, és a felséges Isten az ő megváltójuk; 

 

Zsoltárok 78:55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nekik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izrael törzseit.

Zsoltárok 78:56 De megkísérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; 

Zsoltárok 82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 

 

Zsoltárok 83:19 Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.

Zsolt 87:5 És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.

Zsoltárok 87:6 Az Úr (JHVH) beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.

Zsoltárok 91:1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Zsoltárok 91:2 Azt mondom az Úrnak (JHVH): Én oltalmam, váram, Istenem őbenne bízom! 

Zsoltárok 91:9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr (JHVH) az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: 

 

Zsoltárok 92:2 Jó dolog dicsérni az Urat (JHVH), és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! 

 

Zsolt 97:9 Mert te felséges vagy Uram (JHVH) az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett! 

 

Zsoltárok 97:10 Akik szeretitek az Urat (JHVH), gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.

Zsoltárok 107:11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megutálták; 

Zsoltárok 107:12 Azért megalázta az ő szívüket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségük.

Zsoltárok 107:13 De az Úrhoz (JHVH) kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Ézsaiás 14:14 Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

Jsiralmak 3:35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; 

Jsiralmak 3:36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr (JHVH) nem nézi el.

Jsir almak3:37 Kicsoda az, aki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr (JHVH)? 

Jsiralmak 3:38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

Magasságos Isten az ÚSZ-ben 

Most nézzük az ÚSZ-et:

G5310 ὕψιστος (hüpszisztosz)

legmagasabb, Legfelsőbb, Magasságos

Található az ÚSZ-ben Istennel kapcsolatban (Károli fordításban):

Márk 5:7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nekem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

Lukács 1:30 És monda neki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

Lukács 1:31 És íme fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.

Lukács 1:32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és neki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;

Lukács 1:33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! 

 

Lukács 1:34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 

 

Lukács 1:35 És felelvén az angyal, monda neki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának.

Lukács 1:76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő utait megkészítsed;

Lukács 6:35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

Lukács 6:36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Lukács 8:27 És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.

Lukács 8:28 És mikor meglátta Jézust, felkiálta és [lábai] elé esék neki, és fennszóval monda: Mi közöm van nekem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem.

Lukács 8:29 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annak okáért láncokkal és béklyókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték.

Apcsel 7:48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:

Apcsel 7:49 A menny nekem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nekem? Azt mondja az Úr (JHVH), vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? 

 

Apcsel 7:50 Nem az én kezem csinálta-e mindezeket? 

 

Apcsel 16:17 Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik nektek az üdvösségnek útját hirdetik.

Apcsel 16:18 Ezt pedig több napon át művelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.

Zsidók 7:1 Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,

Zsidók 7:2 Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,

Zsidók 7:3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

Zsidók 7:4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;

Az Úr Isten és a mennyei Atya azonossága

 Vizsgálatunk eredményeként megállapíthatjuk, hogy mindkét kijelentéssorozat találkozási pontja Melkisédeknél, Sálem királyánál található, aki az Ósz-i szöveg szerint a Magasságos Istennek, az ÚSZ-i szöveg szerint a felséges Istennek a papja volt. Tulajdonképpen itt világos bizonyítékot kaptunk atekintetben, hogy ugyanarról a Magasságos/felséges Istenről van szó!

A következő feladat azt megnézni, hogy az ÓSZ-i Magasságos Istene azonos-e az Úrral, vagyis (az eredeti szöveg szerint JHVH-val) Jehovával. Továbbá, hogy az ÚSZ-i felséges Istene azonos-e Jézus Krisztus Atyjával?

Előzőre bizonyíték pl. Zsoltárok 83:19 és Jsiralmak 3:35-38 versei, továbbá még jó néhány fentebb idézett zsoltárvers, ahol azonosítja az Urat (JHVH-t) a felséges/Magasságos Istennel.

Az ÚSZ-ben Jézus Krisztus a jótevő magasságos Istent azonosítja a mennyei Atyával a Lukács 6:35-36 versei szerint. 

 

Ha pedig a Magasságos/felséges Isten egyrészt azonos az ÓSZ-ben megnyilatkozó ÚR (JHVH)-ral, Jehovával, az ÚSZ-ben pedig Jézus Krisztus szerint a jótévő, irgalmas Atyával, akkor bibliai választ kaptunk a bevezetőben feltett kérdésünkre, mely szerint Ó és ÚSZ-i oldalon ugyanarról az Istenről van szó, ugyanarról az Istenről kapunk kinyilatkoztatást. 

 

Ez még akkor is így van, ha egyesek nem tudják összeegyeztetni az ÓSZ-ben megnyilatkozó Jehova Istent az ÚSZ-i mennyei Atyával, mivelhogy szerintük teljesen más a jelleme és a cselekedete mindkettőnek. Mondhatni teljesen más gyümölcsöket termettek, rosszakat és jókat, és ezt csak úgy tudják megérteni és elfogadni, hogy mindezeket két teljesen különböző jellemű és személyiségű Istennek tudják be.

Az ihletett Szentírás azonban nem támasztja alá ezt az elsietett és elhamarkodott feltételezést, annál is inkább, mert további azonosítási kapcsolódáspontokat is találhatunk, ha alaposabban szemügyre vesszük az idevonatkozó kijelentéseket:

„Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. [vö. Ézsaiás 7:14] Nagy lesz ő, és a Magasságos (üpszisztú) Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, [vö. Ézsaiás 9:6]” (Lukács 1:30-32)

Azt már korábban láthattuk, hogy az ÓSZ-i Magasságos Isten és az ÚR (JHVH) ugyanaz az Isten. Ennek a Magasságos Istennek a Fia Jézus Krisztus.

Jézus mondja: „Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:6)

Ki az ima meghallgatója az ÓSZ szerint? „Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.” (Zsoltárok 65:3)

„Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam. Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen eső; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:

És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre. Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.” (2Krónika 7:13-16)

Jézus szerint az ő mennyei Atyja mennynek és földnek Ura:

„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.” (Máté 11:25-26)

Az ÓSZ szerint ki ez a személy?

„A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.” (Zsoltárok 97:5)

Jézus mondja:

„Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.” (Máté 23:9)

ÓSZ-ben olvashatjuk:

„Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. … Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.” (Ézsaiás 63:16; 64:7)

Jézus mondja:

„Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Lukács 10:22; vö. 22:29; János 13:3)

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézsaiás 9:5-6)

A Seregek Ura nem azonos azzal, aki mindent Jézusnak adott?

„Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?”

Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1:28-37)

Vajon az itt említett Úr Isten, és Magasságos, Akinek a Fia Jézus, Aki neki adja Dávid trónját, nem azonos Jézus Atyjával (vö. Lukács 10:22 – fentebb idézve), illetve a Seregek Urával (JHVH), Akinek „féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézsaiás 9:6 – fentebb idézve)

Vajon Jézus Atyjának háza (vö. János 2:16) nem azonos az Úrnak (JHVH) házával? (vö. 2Krónika 7:7)

„Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz [vö. Zsoltárok 69:10.] való féltő szeretet emészt engem.” (János 2:17) Vagyis Jézust Atyjának házához, a Te házadhoz, amely az Úré (JHVH)?!

Vajon kit imádtak a zsidók a hegyen és a szamaritánusok Jeruzsálemben, ha nem JHVH Istent? Nem ugyanannak az Istennek az imádatát nevezi Jézus az Atya imádatának, amelyet immár szellemben és igazságban kell végezni? Nem ugyanarról az Istenről van szó, csak az imádat módja változik meg?! (vö. János 4:21-24)

Nem ugyanaz JHVH Isten és Jézus Krisztus Atyja?

János 5:17-ben olvassuk: „Jézus pedig felele nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Káldi lábjegyzete ezt írja: „Ti nekem a szombattal álltok elő, melyet maga Isten nyugalomnapnak rendelt (Móz. I. 2,2.); hanem én mondom nektek: hogy az én Atyám a hetedik napon csak annyiban nyugodott meg, a mennyiben újnemű teremtményeket nem hozott létre. De az ő működése azért nem szűnt meg; mert ő az egész világot fentartja, annak létezése első pillanatától mostanig, mi az ő folytonos működése nélkül nem is képzelhető. Valamint tehát az Atya folytonosan működik, úgy működöm én is, ki az ő Fia vagyok, ...”

Ki rendelte a nyugalomnapot, aki Jézus Atyja? Nem az Úr (JHVH) szombatjáról van szó? (vö. 2Mózes 16:25; 20:10; 31:15; 35:2)

Jézus Atyja nevében jött (vö. János 5:43), ugyanakkor Mikeás 5:4 szerint: „És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az ő Istenének fenséges nevével, ...” Akkor Atyja neve és JHVH, az ő Istenének fenséges neve nem ugyanaz?

Jézus mondja: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak [vö. Ézsaiás 54,13. Jeremiás 31,33. 34.] lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.” (János 6:45)

„És minden fiaid az Úr (JHVH) tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézsaiás 54:13) Vajon Isten és az Ur és az Atya nem ugyanaz?

„az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,” (János 8:54)

Vajon nem JHVH, az Úr volt a zsidók Istene? „ ...mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.” (Jeremiás 3:25)

Jézus nem azt mondja, hogy Akit a zsidók a maguk Istenének mondanak, az az ő Atyja?! Vagyis JHVH Isten!

Jézus mondja: „Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól;” (János 10:32) Ha az ő Atyja és a JHVH Isten ugyanaz, és Jézus sok jó dolgot mutatott meg a JHVH Istentől, akkor hogy lehet a JHVH Isten gonosz, a Jézus Atyja meg jó Isten? Nem lehetséges, hogy a Jézus Atyja azonos a JHVH Istennel, csak akik gonosznak mondják, azok érzelmi alapon állítják róla, hogy gonosz, mert a valóságban nem ismerték meg az Istent, és nem értik meg a cselekedeteit?

„Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat. Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba. Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve,hogy az élő Istentől elszakadjon;” (Zsidók 3:10-12)

Állíthatja valaki, hogy ismeri Jézust, de az ő Atyját nem ismeri, illetve félreismeri? „Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.” (János 8:19) Vagyis, aki Jézust ismeri, annak Jézus Atyját is ismernie kell, ha pedig Jézus atyja és a JHVH Isten ugyanaz az Isten, akkor nem állíthat mást JHVH Istenről, mint állított Jézus: „szeretem az Atyát”. (János 14:31) És amire felhívta a figyelmet Jézus: „Szeresd az Urat (JHVH), a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Máté 22:37; vö. 5Mózes 6:5; 10:12; 5Mózes 11:1)

„nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” (János 16:3) Tehát aki félreismeri Jézus Atyját, az Jézust sem ismerheti, akármit is állít ő maga.

„Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.” (János 16:28)

Tehát nem Isten szelleme jött a világba, és az tette Fiává Jézust, hanem ő maga jött az Atyától, ahová vissza is ment. „az Íge vala az Istennél” (János 1:1)

Vagyis Jézus Krisztus volt az Ige, a Logosz, a Szó? Igen, az volt. Aki ezt tagadja, hogy ismerhette meg a Fiút? Hogy ismerhette meg az Atyát, hogy ismerhette meg Jehovát? Gonosznak, Jézust és az Atyját viszont jónak? Nem egy önkényes szelektálásról és tévelygésről van szó ilyen esetben?

„És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.” (János 17:5) Akkor mégiscsak az Ige volt Jézus Krisztus, a Fiú?!

„Szent Atyám … Igazságos Atyám!” (János 17:11, 25)

Vajon JHVH Isten is szent és igazságos? Nem félreismeri Jehova Istent az, aki szerint Jehova Isten gonosz, miközben meg azt állítja, ismeri Jézust és az ő Atyját, Aki jó?!

Jézusnak az Atya keserű poharat adott, de ettől még Jézus az Atyját szentnek és igazságosnak tartotta, akkor miért tartják némelyek JHVH Istent gonosznak, csak mert bizonyos személyeket 'keserű' ítélettel súlytott a múltban? Talán Jézus nem ismerte ezeket az ítéleteket?

Jézussal közös Istene lehet annak, aki ennyire más véleményen van Jézus Atyjáról Istenéről, Jehováról? (vö. János 20:17)

„Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust,” (ApCsel 3:13) Vajon nem Jehova volt Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, Jézus pedig a mennyei Atya fia, aki így Jehova Fia is volt?! Hogy lehet ezek után, ennyi bibliai kijelentés és belső összefüggés alapján azt állítani, hogy Jehova csupán egy törzsi isten volt, ráadásul gonosz is? A „dicsőség Istenét” (ApCsel 7:2) össze lehet téveszteni egy gonosz jellemű istennel? Nem az ítélethozók tévelyegnek szellemi rövidlátásuk következtében, mert a saját értékítéletük alapján mondanak véleményt a saját egyéni kútfőjükből merítve? Mert kiragadott és nem megértett részletek alapján hoznak elhamarkodott ítéletet az egészről?

Ugyanis az USZ és az ÓSZ is ugyanazt az Isten jelöli meg „üpszisztú”, ill. „üpszisztó”-ként (Zsidók 7:1; 1Mózes 14:19, LXX), Aki egyrészt azonos Jehovával (vö. Zsoltárok 83:19), másrészt meg azzal a Magasságos Istennel, akinek az ereje beárnyékozta Máriát, akinek a fia Jézus volt, tehát a mennyei Atyával. (vö. Lukács 1:31-35)

„És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.” (Márk 13:20)

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,” (Efézus 1:3-4; vö. 1Péter 1:2)

Akkor az Úr választottai és Jézus Krisztus Atyjának választottai nem egy és ugyanazon Isten választottai?! „Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;” (Kolossé 3:12; vö. Róma 8:33; )

Hogy pedig valakik szerint az ÓSZ-i Jehova és az USZ-i mennyei Atya nem ugyanaz az Isten, ez Bibliától teljesen idegen tanítás, mondhatni, egy lábrakapott tévelygés, amely a 2Péter 3:16 kritériuma alá tartozik a hozzá tartozó összes negatívummal együtt. Ugyanez mondható el a 'Szentháromság'-féle filozófiáról is, hiszen a Legfelségesebb Isten egymagában Legfelségesebb, és nem három személyben! (Részletesen lásd itt.)

Szükséges tehát józan vérmérsékletet és önkritikát gyakorolniuk azoknak, akik az Isten kilétét illetően tévelyegnek, és cselekedeteinek félreértése és félremagyarázása által alkotnak nem kellően megalapozott ítéletet Róla. Mégpedig olyan ítéletet, amely egyáltalán nem egyezik Jézus Krisztus ítéletével, akit ők állítólag, a saját kijelentéseik szerint olyannyira szeretnek és követni kívánnak.

AZ EGYLÉNYEGŰSÉG ÖNKÉNYESSÉGE

A szentháromság cáfolata 

                 az egylényegűség definíciója alapján 

 
Van ugye villanykörte, meg van vilmoskörte.
Azt mondja a filozófus, na mivel körte ez is meg az is, ezek egylényegűek. Hogy milyen szempont alapján határozzuk meg az egylényegűséget? Nyilván ahogyan nekünk tetszik. Elvégre sehol nincsen lefektetve az egylényegűség definíciója (a Bibliában különösen nem, hiszen ott nem szerepel, de ugyanígy nem található a "más lényegű" kifejezés sem, meg a „soklényegű” sem, meg a „kevés lényegű” sem, meg a „nem egylényegű” kifejezés sem, és hogy mindezek nem szerepelnek csak azért fontos kihangsúlyozni, hogy elbagatellizáljuk (elbagatellizálhassuk) annak tényét, hogy amivel érvelünk a körték egylényegűségével kapcsolatban, az egyáltalán nincs definiálva sehol, ennélfogva azt lehet érteni az egylényegűség alatt, ami nekünk tetszik, tehát azt is értjük alatta, ami nekünk tetszik. 

Ebből kifolyólag a villanykörte meg a vilmoskörte az bizony egylényegű, lényegére nézve ugyanaz, körte, mert mindkettő körte alakú (!);
mert mindkettőnek egyik vége vastagabb, mint a másik (!);
mert mindkettőt lehet kapni boltban (!);
mert mindkettőt lehet spárgára kötve lógatni lefelé (!);
mert mindkettőt bele lehet dobni a patakba (!);
mert mindkettőt lehet szállítani a villamoson (!);
mert mindkettő leesik ha földobják (!);
mert mindkettőt el lehet dugni a sufniban (!); stb...
Ennélfogva tehát bizonyított az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg vehető, ami természetesen ugyanazt jelenti. (?)

Ami viszont cáfolja az egylényegűséget, azt egyszerűen nem vesszük figyelembe: hogy az egyik fán termett, a másikat meg gyárban készítették (!);
hogy az egyiknek héja van, a másiknak nincs (!);
hogy az egyikkel világítani lehet, a másikkal meg nem (!);
hogy az egyik foglalatba csavarható a csavaros a végével, a másik meg nem (!);
hogy az egyikbe bele lehet harapni, a másikba meg nem nagyon, kiváltképpen amikor világít (!); stb...
Ennélfogva tehát megcáfolt az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg vehető, ami természetesen nem ugyanazt jelenti. (!)

Ugyanezt ha az Istennel kapcsolatban vizsgáljuk, az egylényegűség nézőpontja szerint (amit természetesen az egylényegűség kitalálói alkottak a saját önkényes nézőpontjuk alapján, és természetesen a Bibliától függetlenül, mivel abban ez nincs meghatározva, ezért abból csak az van kiszedegetve, amit bele lehet illeszteni az egylényegűség önkényes nézőpontjába) – és bár teremtmény nem láthat bele az Istenség legbelső mélységeibe, ezért az egylényegűség tana az emberi értelmet meghaladó, de természetesen abban is csak olyan mértékben, amely még megengedi az egylényegűség önkényes magyarázatát. Abban ugyanis meghaladja az emberi értelmet, amit nem tudnak bizonyítékokkal alátámasztani, de abban nem haladja meg az emberi értelmet, amiben kiokoskodják az egylényegűség önkényes definícióját a saját nézőpontuk szerint, hiszen a szentháromság személyek közti viszonyait (Jézusnak az Atyával való egylényegű istenségét) ők határozzák meg, vagyis ők magyarázzák meg, ahogy nekik tetszik, hogy az miből áll. És akkor azt találják, hogy:

Isten az Atya is meg a Fiú is, tehát isteni lényegére nézve ugyanaz, mert mindkettő Istennek van nevezve (!);
mert bár mindkettő különálló létállapotú személy, mégis ugyanaz az egy Isten (!); mert mindkettő Úr is, hisz mindkettő Úrnak van nevezve (!);
mert mindkettőnek élete van önmagában (!);
mert mindkettőnek méltósága, dicsősége és tisztelete egy (!);
mert mindkettő egységben van (egy) a másikkal (!);
mert mindkettőt imádták a Biblia szövege szerint (!);
mert mindkettőben az „istenség” teljessége lakik (!);
mert mindkettő isteni természetű (!);
mert isteni létformájukban egyenlőek (!);
mert vele született minőségben Isten a Fiú, hiszen őt az Atya „nemzette” (szülte), így minőségben/minőségileg Isten mindkettő (!);

Ami viszont cáfolja az (önkényesen meghatározott) egylényegűséget, azt egyszerűen nem veszik figyelembe (adott esetben kiforgatják):

1. Mégpedig hogy az Atya ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, az Atyának meg senki nem adta meg, hogy élete legyen önmagában, ennélfogva amíg az Atya nem ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, addig a Fiúnak nem volt élete önmagában (nem is létezett), miközben az Isten öröktől fogva mindörökké létezik, a Fiú pedig csupán kezdettől fogva (vö. Zsoltárok 90:2; János 5:26; 1János 1:1; 2:13-14), ami nem ugyanazt jelenti, mert akkor ugyanúgy is fejezné ki a Biblia, de nem így van.

2. Hogy a Fiút az Atya szülte, miközben az Atyát senki nem szülte (!), ennélfogva
a Fiú soha nem állította magáról, hogy Ő lenne az Isten, hanem Istennek a Fia.

3. Hogy az összes keresztény író Istennek nevezi a Fiút már az 1-3. században is (körte-körte alapon), de teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a bibliai részeket, amelyekben kettejük közül csak az egyik van Istennek nevezve (pl. Jelenések 1:1; 22:3), tehát hiába egyszülött Isten a Fiú, de Istensége, Istentől születettsége nem azonosítja őt azzal az Istennel, Aki őt szülte, vagyis az Atyával, Jehovával, a mindenható Istennel.

4. Hogy különböző létállapotú személyiségük egyben annak cáfolata is, hogy ugyanazon egy Istenek is lehessenek - mint ahogy a „Vilmos” és „villany” egyben annak cáfolata is, hogy ugyanazon egy körték is lehessenek, (ide beteszik az egylényegűség önkényes szempont szerinti meghatározásaikat), de ami a különbségeket jelenti, azokat egyszerűen levegőnek nézik – lásd a körték példáját (!)

5. Hogy Isten akaratából van minden, mert Ő a Teremtő, Aki Jézus által teremtett, és nem a Fiú akaratából is (vö. Jelenések 4:11; 1Korinthus 8:6);

6. Hogy a Fiú (szerintük) lényegére nézve ugyanaz mint az Atya, de személyére nézve nem ugyanaz, vagyis (szerintük) az Isten személye nem tartozik a lényegéhez, vagyis önkényesen kiveszik a lényegéből a személyét, mintha külön létezne a lényege (amiben azonosak), és külön létezne a személyisége (amiben nem azonosak), tehát az egylényegűséget ilyen önkényes szempont szerint határozzák meg a saját szája ízük szerint.
 
7. Hogy a Fiú üresítette meg magát (vállalta szolgai formában az emberi halandóságot, megízlelve a halált) abból az állapotából, melyben Istennel egyenlő volt, és nem az Atya, mivelhogy az Atya teljességgel és abszolút (felfüggeszthetetlenül) halhatatlan és örökké élő (vö. 5Mózes 32:40; 1Timótheus 1:17), a Fiú pedig halála után kapott halhatatlanságot (vö. Jel 1:18; Róma 6:9) ennélfogva, hogy Jézus csak emberként volt halandó, Istenként nem, ezt sem az Atya halhatatlanságával indokolják, hanem azzal, hogy a Fiú emberként meg tudott halni, tehát az Isten halhatatlanságát elbagatellizálják azzal, hogy szétszedik a Fiú természetét istenire meg emberire, amivel viszont teljesen önkényessé teszik az Istennel való egylényegűség meghatározását, hiszen bár egylényegű az Atyával, de az Atyának nincsen emberi természete. 

Viszont ha a Fiú teljesen Isten és teljesen ember, akkor az Atyának is teljesen Istennek és teljesen embernek kell(ene) lennie, ha „lényegére” nézve ugyanaz. Mármint az Atya és a Fiú. Erre jön az az önkényes magyarázat, hogy a Fiú nem „mindenféle” lényegére nézve ugyanaz, hanem csak isteni lényegére nézve az, tehát mondhatni 'fél-lényegében', de ezt ők úgy mondják hogy „egyik természetében”. Vagyis oda jutottunk, hogy csak egyik természetében egylényegű a Fiú az Atyával (az „istenség” teljessége lakik benne testileg, - Kolossé 2:9), a másik természetét egyszerűen kihagyják az egylényegűségből (az isteni teljességből), mert nem illik bele az általuk önkényesen meghatározott egylényegűségbe. 

Tehát az Atya természete szerint halhatatlan, a Fiú meg emberi természete szerint halandó, de isteni természete szerint meg nem, vagyis egy manipulált egylényegűséggel állunk szemben (amit arra vonatkoztatnak amire akarnak), hiszen ha a Fiú ugyanaz az Isten lenne, mint az Atya, akkor neki is természete szerint halhatatlannak kellene lennie, de hogy nem az, bizonyítja, hogy alapjaiban különbség van az Atya mint születetlen Isten és a Fiú mint Atya által szült Isten között, hiszen Isten feje a Krisztusnak (vö. 1Korinthus 11:3), és teljesen egyazon természet és teljes egylényegűség alapján ez nem is állhatna fenn!

8. Hogy mivel a Fiúnak Istene az Atya(!), akkor egyugyanazon Istenségük alapján annak is igaznak kellene lennie, hogy az Atya Istene a Fiú, amire az lenne az önkényes válasz, hogy ez nem következik logikusan a premisszából, hiszen a Fiúnak az Atya nem az istenség tekintetében az Istene, hanem az emberség szerint (a János 20:17 önkényes beállítása), vagyis, hogy a feltámadt, mennybe ment Fiú nem kevésbé ember, mint mikor a földön járt. 

Ami viszont teljes sületlenség, hiszen ha felmagasztalása után ugyanazt az isteni dicsőséget kapta vissza(!), amivel isteni létformájában egyenlő volt az Istennel (vö. János 17:5; Filippi 2:6), sőt, még annál is nagyobbat k a p o t t a minden név fölött való Úr hatalmának tekintetében (vö. Filippi 2:9-11), akkor visszatérve a mennybe nem emberség szerinti dicsőséggel rendelkezett, hanem isteni dicsőséggel, és EKKOR IS AZ ISTENE VOLT AZ ATYA (vö. Zsoltárok 45:8; Efézus 1:17; Jelenések 1:6; 3:12), tehát ez az „embersége szerint volt Istene az Atya” teljes zagyvaság és önkényes definíció, amely minden bibliai alapot nélkülöz!

És hogy egyik kap a másiktól (de ez fordítva nem működik), ez is az Isten és Isten(i) különbségét mutatja egyugyanazon isteni természetük ellenére, amely megint nem jelent egyugyanazonosságot, hiszen isteni természetet az Istentől szent szellem által újjászült égi/uralkodói reménységű elhívott felkentek is kapnak, holott az Istennel való egyugyanazonosságuk egyáltalán nem áll fent. (vö. 1Péter 1:3; 2Péter 1:4; Zsidók 3:1; Jelenések 20:4-6)

9. Hogy nem véletlenül nem nevezik sehol Mindenható Istennek a Fiút, hanem csak az Atyát (vö. 1Mózes 17:1; 28:3; 49:25; 2Mózes 6:3; Zsoltárok 91:1; Ézsaiás 13:6; Jóel 1:15; 2Korinthus 6:18; Jelenések 1:8; 4:8; 11:17; 15:3; 16:7,14; 19:6; 21:22a.

Egyedül Jehova mindenható, ez a cím pedig azt jelzi, hogy mérhetetlen hatalma van. Nincs semmi, ami megakadályozhatná abban, hogy véghezvigye, amit megígér (2Mózes 15:11; Ézsaiás 40:25-26).

Mind a héber Sad·daj´, mind a görög Pan·to·kra´tór szót úgy fordítják le, hogy „Mindenható”. Az eredeti nyelveken mindkét kifejezést következetesen Jehovára, az Atyára használják. Egyik kifejezés sem jelenik meg a Fiúval vagy a szent szellemmel kapcsolatban.

Bár Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’ (theosz), sőt ’Erős Istennek’ (János 1:1; Ézsaiás 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova. Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Zsidók 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atyja pozíciójára. Ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Lukács 4:8). 

A háromság hívők szerint a mindenható azt jelenti, hogy ’minden hatalommal rendelkező', és Jézus azt mondta, hogy minden hatalmat megkapott mennyen és földön. (vö. Máté 28:18) Csakhogy az Atya senkitől nem kapta a hatalmát, ugyanakkor bizonyos időket és időszakokat a saját hatalmába helyezett, - amihez Jézusnak sincs hozzáférhetősége, ahogy ezt ő maga mondja a ApCsel 1:7-ben, úgy hogy Jézusnak a minden hatalommal való rendelkezése nem teszi őt azonossá azzal az Istennel, Aki neki adott minden hatalmat (vö. János 3:35), mialatt Ő mindig is rendelkezett minden hatalommal!

A dogma ezzel teljesen szembe megy, amikor azt állítja, hogy a teljes Szentírás tanúbizonysága szerint az Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek egyek, és mind-hárman egyugyanazon Isten (Szentháromság). A Bárány, aki a Fiú, és az Atya, mivel egylényegűek, ennél az oknál fogva, (egylényegűségüknél fogva), egyértelműen, a Mindenható Istent takarják. De hogy az egylényegűség mennyi mindenben nem áll fent, és mennyi mindenre nem vonatkozik, azt már figyelmen kívül hagyják.
 
10. Hogy a Biblia szerint nem Jézus a mi Istenünk, ez is egyértelműen cáfolja, hogy a Fiú és az Atya istensége alatt ugyanazt az Istent kellene értenünk, akik csak személyük létállapotában lennének különbözőek, de mint Isten, ugyanazt az egyet jelentenék. 

(Tamás Jézussal kapcsolatos kijelentése: „én Istenem” (vö. János 20:28) teljesen ellentétes az összes erre vonatkozó többi ihletett kijelentéssel. (vö. 5Mózes 6:4; Jeremiás 3:21-25; Zakariás 8:8; Márk 12:29; ApCsel 2:39; 3:13, 22; 1Korinthus 8:6; 2Korinthus 6:16; Zsidók 8:10; Jelenések 7:10,12; 12:10; 19:1,5-6; 21:7)

Amikor Tamás testileg tapasztalta Jézus sebét a kezeivel, akkor mondta: „Én Uram és én Istenem”. De ezt a kijelentését a szent szellem által nem tehette, hiszen Péter Krisztust azonosító kijelentésével nem egyezik meg. (vö. Máté 16:16: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”) Kettő élő Isten pedig nincsen, hanem csak egy! Ahogy Júdás 25. verse mondja:
„Az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és teljhatalom minden világkorszak előtt és most és minden világkorszakba (aionba). Ámen.” (Vida Sándor fordítása)

11. Hogy Jézus szó szerint azt mondta: „TŐLE vagyok” (János 7:29), de akármennyire egylényegűnek mondják az Atyát a Fiúval, ez visszafelé nem működik, hogy az Atya mondaná: „Tőle vagyok”- ebből is látszik, hogy ez az egylényegűség egy utólag önkényesen kreált egybemosása az Istennek az Atyának, az egyszülött Istennel, a Fiúval – teljesen egyénien beállított nézőpontok szerint.

12. Hogy Jézus eleve nem lehet ugyanaz az Isten, mit az Atya, mert akkor számtalan bibliai idézet értelmét vesztené, amely Jézussal ellentétben nevezi meg Istennek az Atyát, pl. „Dicsőség a magasságban Istennek” - mondja Lukács 2:14. De hogy lehetett dicsőség az Istennek a magasságban, amikor Jézus nem volt a magasságban, hanem itt volt a Földön, ennélfogva az Isten alatt nyilvánvalóan nem Jézust érti a szöveg?! De ugyanígy, Jézus mondja, hogy őt Isten küldte (vö. János 3:34; 6:29; 8:42), márpedig akármennyire a „küldés” is ott van a szentháromsági relációk között, amik különböző szentháromsági személyeket kötnek össze, mégsem küldhette Isten azt az Istent, akivel Ő azonos (mint Isten). 

Éppen ezért Jézus soha nem is mondott olyat, hogy Őt (mint Istent) az Isten küldte, hanem csak a dogmájukhoz igazítva állítják, hogy ugyanaz az Isten küldte (az egylényegűségük alapján), amelyet persze ők határoznak meg, hogy mit jelent valójában, és ők magyarázgatnak, mivelhogy ezt a szót – nyilván nem véletlenül – a Biblia nem is használja, úgy hogy nyugodtan lehet ördöginek is nevezni, mivelhogy oda lyukadnak ki vele, ahová a Biblia nem, hogy Istent „három-egy Isten”-nek merjék nevezni, miközben az Isten SOHA SEHOL NEM NEVEZTE MAGÁT HÁROMSÁGNAK!!!

Továbbá azt sem mondja sehol, hogy Isten támasztotta fel az Istent, hogy Isten jobbjára ült az Isten, meg hogy Isten adta a kinyilatkoztatást az Istennek (vö. Jelenések 1:1). Mert akkor a „te Istened”-nek (Zsidók 1:9) fordítva is működnie kellene, hiszen ha (egylényegű) Isten mindkettő (személy), akkor egymás isteneinek is kell lenniük, az isteni teljesség közös birtoklása alapján. De hogy nem egymásnak istenei, hanem csak az Atya Istene a Fiúnak, ezért nem is ülhetett az Isten mellé ugyanaz az Isten a Fiú képében (csak más személyben). Nem beszélve róla, hogy ha Isten eleve három személyű, akkor amikor melléje ült Krisztus, éppen hány személyű volt? (Három biztosan nem lehetett, mert esetleg a kétszemélyű Isten mellé ült a harmadik személy (a Fiú). Ezek szerint Isten nem is mindig háromszemélyű, hanem csak akkor, amikor ez fekszik a dogmának, de amikor azzal nem lehet összhangba hozni, akkor nem háromszemélyű.

Mint pl. akkor sem, amikor a 2. személyt (Krisztust) Isten feltámasztotta. Nyilván a kétszemélyű Isten támasztotta fel, mert egy önmagában háromszemélyű Isten nem támaszthat fel még egy olyan különálló személyiséggel bíró Istent, aki éppen halotti állapotban van. Ugyanígy, ha „az egyedül igaz Isten” önmagában háromszemélyű, Akit meg kell ismerni, hát még ezen felül ott van Jézus is, aki el lett küldve (vö. János 17:3), így vagy négy személyt kell megismerni, vagy az egyedül igaz Isten nem háromszemélyű Isten önmagában, (mint ahogy ez igaz is), és ezzel összhangban nem is mondja Istennek azt, akit az egyedül igaz Isten elküldött, hanem Jézus Krisztusnak, aki nyilván nem az egyedül Igaz Isten, amiből csak egy van, és Aki soha nem is született – a Fiúval ellentétben. 

Így a Fiúnak, mint Istennek az Atyával való egylényegűsége (mesterséges azonosítása) nem is támaszthatja alá az „egy Istenben három személy” -féle buggyant elméjű teóriát. Ezzel összhangban nem is nevezi sehol magasságos Istennek a Fiút, mivelhogy a magasságos Isten egyedül az Atya! (vö. 1Mózes 14:18-22; Mikeás 6:6; Márk 5:7; Lukács 1:32; 6:35; ApCsel 7:48; 16:17)

13. Hogy az Ige lett testté (vö. János 1:14; Zsid 10:10), és nem az Isten halt meg értünk, hanem Istennek az egyszülött Fia, az Atya által létbe bocsátott különálló személy, aki Vagyokként lépett fel, de akit a Vagyok k ü l d ö t t (vö. 2Mózes 3:14), mivelhogy aki a Vagyok képviseletében lépett fel, az Isten orcájának angyala volt, vagyis Krisztus maga, aki által a zsidóság a törvényt kapta a Sínai hegyen, és aki előttük ment a pusztában. (vö. ApCsel 7:30,38; Galata 3:19, 2Mózes 23:20-21; Ézsaiás 63:9; 1Korinthus 10:4; 2Mózes 17:6; 4Mózes 20:8)

14. Hogy Isten nem ember és nem is embernek fia, mint Krisztus (vö. 4Mózes 23:19), hanem a Fiú közbenjáró Isten és emberek között (vö. 1Timótheus 2:5), de ha ugyanaz az Isten lenne, akkor hogy lehetne közbenjáró, és hogyan lehetne általa Istenhez, vagyis az Atyához járulni? Sehogy! (vö. János 14:6; Zsidók 7:25; 1Péter 3:18) Ha pedig általa Istenhez jutunk, akkor nem úgy jutunk Istenhez, hogy őhozzá (az egylényegű szentháromság Istenhez) jutunk(?), és nem is őt (Jézust) imádva imádjuk (az egylényegű szentháromság Istent), hanem az ő példája és tanítása szerint imádjuk szellemben és igazságban Istent, az Atyát. (vö. János 4:21-24)

15. Döntő momentum, hogy a proszküneó szó kettős értelmű, hódolatot is jelent (vö. Jelenések 3:9), és imádatot is (vö. Máté 4:10; Jelenések 19:10; 22:9), és mivel a proszkünétész (imádók) kifejezést egyértelműen Jézus az Atyához kapcsolta (vö. János 4:23), hogy az igazi imádók imádatának a célszemélye az Atya, Aki szellem, és senkitől nem született, és abszolút halhatatlan és egyedül Mindenható, Akinek az akaratából lett minden (vö. Jelenések 4:11), ennélfogva (mivel Krisztus egyáltalán nem azonos Ővele, hanem csupán bizonyos tulajdonságokban és dolgokban egyenlő/egy, de abszolút mértékben nem egy, vagyis nem ugyanaz az Isten) a Krisztussal kapcsolatban a proszküneó nem is fordítható imádatnak, csupán hódolatnak (vö. Lukács 24:52; János 9:38; Zsidók 1:6). 

Hogy mégis annak fordítják, ez annak köszönhető, hogy a fordítókat a szentháromság dogmája szerinti istenhit vezette, vagyis eleve Istennek tartják a Fiút, az Atya Istenségével azonosítják, mivel bedőltek annak az emberi (hitehagyott) nézetnek, amely egyoldalú kritériumok alapján nevezi egylényegűnek a Fiút, amin természetesen azt értenek, amit ők akarnak, és úgy állítják be, ahogyan ők akarják.

Pál apostol azt mondta, hogy hálát ad az ő Istenének a Jézus Krisztus által, és nem azt, hogy hálát ad az ő Istenének, a Jézus Krisztusnak! (vö. Róma 1:8) Imádnunk is azt kell, Akitől ered a teremtés, és nem aki által! (vö. Jelenések 14:7; 1Korinthus 8:6)

Az egész Jelenések könyvében végigkísérhető, hogy az imádatot az Istennek az Atyának adják, és soha nem a Fiúnak, vagy a Fiúnak is! (vö. Jelenések 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) Kizárólagos imádata követelmény. (2Mózes 20:3); Rajta kívül senkit sem lehet imádni, mert az imádatban nem osztozik senkivel. (2Mózes 34:14; Lukács 4:8)

Mivel Isten imádata az Atyára vonatkozik, hiszen a ho theosz imádatára vagyunk buzdítva (vö. Jelenések 19:10; 22:9; lásd m. 14:7), ezért a Fiú imádata eltérés az isteni akarattól, vagyis engedetlenség (céltévesztés), imádat tekintetében pedig bálványimádás (hiszen minden imádat az, aminek nem Jehova Isten a célpontja)! A Fiúnak hódolat jár, és tisztelet, (stb.), de nem imádat. (vö. Jelenések 5:13)

Az imádathoz kapcsolódik az ima és az áldozatbemutatás, ebben is a Krisztus követés szerint az Atyát kell megcéloznunk (vö. Máté 6:9; Róma 12:1; Efézus 5:2; Zsidók 7:27; 9:14; 13:15-16; 1Péter 2:5; Jelenések 5:8; 8:4), és nem Krisztushoz imádkozunk, nem Krisztust imádjuk, és nem neki ajánljuk fel szent áldozatainkat!

A zsidók ugyan az Atyát imádták, de elfogadhatatlan módon tették ezt! (vö. Máté 15:9)

Az igazi imádat tehát a Szentírás tanítása szerint a Jézus Krisztus általi Isten imádat, az Atyának, a Jehova Istennek az imádata, és nem egy önkényes egylényegűség szerint meghatározott, értelemmel nem megragadható, misztikus „szentháromság-egy Isten”-nek az imádata, amelyben a nem öröktől fogva lévő Fiúnak is imádatot adnak, ami egyértelműen az egyedül igaz Istennek kijáró imádat megosztása, tehát bálványimádás!!! Egyedül az Atya keresi az imádóit, és nem a Fiú! (vö. János 4:23)

„Ezért, szeretteim, kerüljétek a BÁLVÁNYIMÁDÁST!” (1Korinthus 10:14)

„Gyermekeim, őrizkedjetek a BÁLVÁNYOKTÓL!” (1János 5:21)

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem BÁLVÁNYIMÁDÓK, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1Korinthus 6:9-10)

„Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a BÁLVÁNYIMÁDÓK, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!” (Jelenések 22:15)

Végezetül, ha a Fiú valóban és szó szerint egyenlő és azonos lenne Istennel, ugyanakkor pedig a hűséges kitartásának, áldozati halálának és megdicsőítésének jutalmaként a végső pozíciója az Istennek való alávetettség lenne, tehát hogy jutalmul alávettetik annak (vö. 1Korinthus 15:28), Akivel valamikor alávetetlen viszonyban volt – nos ez teljesen nonszensz. Akik ezt állítják (a háromsághívők) minden csűrés-csavarásra képesek, csakhogy utólagosan igazolást keressenek elméletükre, amely egyébként sehol nem szerepel a Szentírásban. No de az sem, hogy az ilyen báránybőrbe bújt hamis tanítók jutalma az üdvösség és az örök élet lenne. Hanem éppen ellenkezőleg!