Pár napos intenzív
kezelés után az evolucionistán már látszódtak a kezelés
eredményei, felkelt az ágyából, kiment a büfébe, szót váltott
betegtársaival és az orvosának is egyszerű, értelmes válaszokat
adott. Viszont a korábbi állapotának az okára nem tudott értelmes
magyarázatot adni. Ezt egyébként nem is nagyon firtatták, hanem
arra törekedtek, hogy a pszichés állapotát egyre jobban
stabilizálják. Később átszállították egy olyan részlegbe,
ahol a szobákban már volt televízió, és akinek kedve volt,
nézhette a műsorokat.
„Rabszolgasors”
Egy
alkalommal, kora délután, amikor éppen bekapcsolta a tévét, a
„Rabszolgasors” című filmet vetítették, amely arról szólt,
hogy több száz évvel ezelőtt egy hatalmas szigeten /az
Atlanti-óceán térségében/
rabszolgabázist
létesítettek, és a fekete bőrű rabszolgákat egész életükön
át ültetvényeken
dolgoztatták.
Rabszolgaállapotukat
gyermekeik is örökölték, akik már úgy nőttek fel, hogy másféle
/netán szabad/
életvitelről fogalmuk sem volt, hogy az létezhet egyáltalán.
Megszökni nem tudtak, akik ezt mégis megpróbálták, azokat
megkorbácsolták, hogy a többieknek is el menjen a kedvük a
hasonló próbálkozásoktól.
A film naturális módon
mutatta be a rabszolgák életét, reménytelen sorsukat,
szenvedéssel teli mindennapjaikat. A film mégis váratlan
fordulatot vett, amikor ráfókuszált egy olyan rabszolgára, aki
egyáltalán nem vette természetesnek a sorsát, gondolván: ott
vannak a halak a vízben, a madarak a levegőben, mindegyik szabadon
mehet amerre akar, nincsenek megkötözve, nincsenek bezárva,
nincsenek alárendelve a fehér emberek kénye kedvének,
gonoszságának.
Ez a rabszolga állandóan
a szabadságról ábrándozott, amikor tűző napon a földeken
dolgozott, és amikor rozoga barakkjában feküdt a deszkapadon.
Elgondolta magában, hogy ő miért nem élhet szabadon, és miért
nem mehet, amerre jónak látja. Miért nem örülhet a létezésnek,
mint a halak és a madarak, és egyéb állatok. Elvégre, ő képes
önálló gondolkodásra, önmagában való morfondírozásra. Sokat
is gondolkodott azon, hogy az ő testfelépítése mennyiben más az
állatokénál.
Van keze-lába, amivel
tud gyorsan futni /ha éppen nincs bilincsbe verve/, tud fogni, amire
az ujjai alkalmasak, vannak ízületei, amik harmonikusan
funkcionálnak a testében, és szeme, amivel messzire ellát, látja
a szép színeket, a kék eget, fehér felhőket, színes virágokat.
Hallja a szél zenéjét, amely néha csendesen duruzsol, máskor meg
hangosan süvít. Elgondolta, hogy miképpen működhetnek a belső
szervei, hogy minden mindennel összhangban van a testében. Kívül
a bőre, amely bár fekete, de mégis bársonyos ott, ahol nem törte
fel a kemény fekhelye, vagy a szerszámok, amelyekkel egész nap
dolgoznia kellett. S belül, az ízületek, inak, idegek, az apró és
nagyobb csontok, az összes porcikája hogyan tud minden úgy
működni, hogy ő képes létezni, képes élni, enni, aludni,
dolgozni, beszélni más, hozzá hasonló sorsúakkal.
Miközben
azon elmélkedett, hogy miképpen létezhet ő egyáltalán, hirtelen
bevillant az agyába, hogy egy
ilyen összetett alkatú ember a felépítése folytán értékesebb
kell hogy legyen, mint egy úszó hal, vagy egy szárnyaló madár.
És ha azok szabadon mozoghatnak, ő miért nem teheti ugyanezt?
Attól a pillanattól fogva csak a szabaduláson járt az esze,
mindegy hogy lehetetlen megszökni, mindegy ha agyonverik is, de ő
valójában szabadságra született, még ha egész életében
rabszolgasorsra is volt ítélve.
Akkor elhatározta, hogy
ha bármi áron is, de megszökik a szigetről. A tervéről nem mert
szólni senkinek, mivel mindenki rettegett a fehér emberektől, akik
korbáccsal a kezükben jártak körülöttük egész nap, és hamar
kiosztották a rabszolgákat bármilyen vétségért.
Egyszer aztán tákolt
magának egy rozoga tutajt, amit elrejtett egy kis sziklás részen a
tengerparton. Amikor alkalmasnak vélte az időt, éjjel a sötétben
kilógott a barakkjából és a holdsugár gyenge fényénél
egyenesen a tutajhoz rohant, amely még mindig ott feküdt a homokon,
ahová elrejtette. Tétovázás nélkül a vízre húzta, és egy
deszkadarabbal rögtön szapora evezésbe kezdett. Mikor már vagy
egy jó órányit evezett, akkor jutott eszébe, hogy se vizet, se
élelmet nem vett magához, sem semmit, csak ami rajta volt, annyival
rendelkezett. Mindegy gondolta, még ha éhen-szomjan is kell halnia,
de legalább megtudja, milyen is a szabadság érzése, ha csak egy
kis időre is!
Mikor kivilágosodott, és
semmit nem látott maga körül mint az óceán végtelen kékjét.
Gondolta, legalább egy darabig szabad lehet, ha már úgyis a közeli
sorsa a halál, hiszen semmi más lehetősége aligha lehet itt az
óceán kellős közepén.
Tovább evezett egy
irányba, amelyről azt gondolta, hogy az előre vezet és nem
visszafelé a rabszolgák szigetére. Amikor elfáradt, hanyatt dőlt
és nézte a kék eget. Szabad vagyok – gondolta magában – és
ez mindennél többet ér!
Több napja hánykolódott
már a hullámok hátán, kezdett hallucinálni, éber és öntudatlan
révedezésekbe esett, s már alig tudta kontrollálni a mozdulatait.
Na itt a vég, ez volt az az érzés, ami elhatalmasodott rajta, és
lassan minden porcikája elernyedt. Előre hanyatlott és kezdte
elveszteni az eszméletét.
Nem tudta, mennyi ideje
tartott már a kábulata, amikor utolsó gondolati erejével még
egyszer felnézett, hogy aztán átadja magát az elmúlásnak. De
ahogy kinyitotta a szemét, azt hitte káprázik: - egy óriási
árbócos vitorláshajót látott nem is olyan messze tőle, amint
sötétbarna színével messze kiemelkedett az óceán végtelen
sziulettjéből. Erejének utolsó megfeszítésével valahogyan
odairányította rozoga tutaját, és megkapaszkodott egy lelógó
kötéllétrában. Hogy az miképpen lóghatott pont ott, ahová
odaevickélt, fel sem tudta fogni, de nem is gondolkodott rajta.
Amikor erőt vett magán,
nagy nehezen felmászott a fedélzetre. Ott úgy nyúlt el, akár egy
árnyék, és elvesztette az eszméletét.
Nem tudta, mennyi ideig
feküdt magatehetetlenül, de amikor magához tért, a nap éppen
lehanyatlóban volt. Megpróbált lábra állni, majd észrevett egy
közelében álló hordót, amihez nagy keservesen odakecmergett.
Abban a pillanatban, ahogy szemében megcsillant a víz látványa,
átfutotta a gondolat, a megmenekülés lehetségessé válása.
Hatalmasat ivott belőle és leroskadt a hordó mellé. Nemsokára
besötétedett, és őt elnyomta az álom, amely napok óta először
jelentett némi megnyugvást a számára.
Másnap reggel alaposan
körülnézett a fedélzeten, majd az egész hajót bejárta, hogy
mindent felfedezzen rajta, amit csak lehetséges. Leginkább az tűnt
fel neki, hogy rengeteg élelmiszer van elraktározva és ivóvíz
hatalmas hordókban, akár hónapokra is elegendő. Meg ruhák és
sok hasznos dolog.
Azon morfondírozott,
hogy miképpen kerülhetett az óceán kellős közepébe ez a
hatalmas hajó, amely magányosan ringott a hullámok hátán. Nem
lehet, hogy nincs gazdája. Ha meg van, lehet előbb utóbb
megjelenik, ő pedig visszakerülhet a szigetre, ahonnét megszökött.
Ez a gondolat teljesen lesújtotta.
Az evolucionistát is
teljesen magával ragadta a történet, a figyelmét a filmre
koncentrálta, és olyan érzés fogta el, hogy kezdte sajnálni ezt
az embert, és azon vette észre magát, hogy szurkol neki, hogy
sikerüljön megmenekülnie. Már elfelejtette, hogy kórházi ágyon
fekszik, gondolatban ő is ott volt a hajón, és csöndben figyelte
a dolgok kimenetelét.
A rabszolga már több
napja élt a hajón és olyan önkiszolgálásban volt része, amiről
eddig még csak nem is álmodhatott. Észre sem vette, hogy a nagy
hajó mellett kikötött egy kisebb vitorláshajó, valaki pedig
felmászott hátul a fedélzetre több ember kíséretében.
Ez a valaki elegáns
fehér ruhában volt, fehér kalappal a fején, állát hófehér
szakáll borította. Amikor a ragszolga meghallotta mögötte a
lépések zaját, hirtelen összerezzent és a fedélzetre borult,
szinte lezuhant előre, a fehér ruhás férfi lábai elé. Gondolta:
na itt a vég, most elfognak és visszavisznek a rabszolgák
szigetére. Azonban a férfi megfogta a vállát, majd a kezénél
fogva felsegítette.
Erősen a szemébe
nézett, majd lágy hangon így szólt:
„Ön
mától fogva egy szabad ember, és egy hajó tulajdonosa. A
szabadsággal én ajándékozom meg, aki a hajó tulajdonosa vagyok,
és aki ezt a hajót magának ajándékozza. Önt soha többé nem
fogják bántani, mert ezentúl az én védelmem alatt áll. Ön hitt
a szabadságában, amire méltónak ítélte magát, és a tetteivel
bizonyította ezt a hitét. Ezért jutalomból kapja az emberhez
méltó életet, amire rádöbbent, hogy az mekkora érték. Éljen
ezentúl azzal a tudattal, hogy ön nem szolgaságra született,
hanem hogy ura legyen saját magának és tetteinek, és olyan
szabadságban éljen, amely méltó az emberi lényéhez.”
Tulajdonképpen nagyjából
itt ért véget a film, a kamera eltávolodott a fedélzetről, majd
egyre messzebbről mutatták a nagy vitorláshajót, amely mintegy az
óceán közepén feszített hatalmas, égbe nyúló árbócával,
méltóságteljes kinézetével. Aztán lassan a horizont elnyelte az
egyre kisebbé váló hajót, majd mint egy pont, az is eltűnt, csak
a víz fodrozódó teteje látszott, ahogy a teljes képet kitölti.
Az evolucionista még
sokáig az élmény hatása alatt volt, és azt is elfelejtette, hogy
közben meghozták a vacsorát. De úgy érezte, most nem éhes, hanem valami másféle éhséget érzett, csak nem tudta, miféle éhség
az.
A Föld az űrben, mint
hajó a tengeren
Nemsokára egy más
témájú filmet adtak a TV-ben, amely az űrhajózásról szólt.
Közben mutatták a Föld bolygót, amely olyannak tűnt, mint egy
lebegő kék ékszer az űrben. Messze végtelenben szinte
sehol semmi, csak a gyönyörűen pompázó bolygó, amelyet az
űrhajósok messze maguk mögött hagytak.
Nézve a filmnek ezt a
részét, hirtelen eszébe jutott az előző filmben lévő nagy
vitorláshajó, amely az óceán közepén ugyanúgy díszlett
magányosan, mint a Föld bolygó maga fent a mérhetetlen magasban.
És ahogy a vitorláshajónak volt tulajdonosa, elképzelhető lenne,
hogy a Földnek ne lenne, hanem csak úgy magától megjelent az
űrben?
Ettől
a gondolattól teljesen melege lett, és nem várt érzések
kerítették hatalmába. Lám, a hajó is fel volt szerelve
mindenféle földi jóval, mint ahogy a Föld is rendelkezik
csodálatos életfeltételekkel, amik segítik az emberi élet
fennmaradását. S ahogy a vitorlák segítették a hajó
kiegyensúlyozott működését, itt meg van a Holdnak a hatása,
amely szabályozza az apály és dagály ciklusait. A Föld és nap
optimális távolsága, amely pont alkalmas az élet fennmaradására.
[Ha
a Föld csak 5%-kal volna közelebb a Naphoz, ugyanaz lenne a sorsa,
mint a Vénusznak, ahol a hőmérséklet esetenként elérheti a 900
°C-t. Fordított esetben, ha 20%-kal messzebb lenne a Naptól, a
Föld felső atmoszférájában szén-dioxid-felhők jelennének meg,
ami hideg és meleg időszakok periodikus váltakozásához vezetne.]
A
földihez hasonló
élet létezéséhez mintegy húsz feltétel együttes meglétére
van szükség. Vajon igaza lenne a Bibliának, amikor kijelenti:
„Így szól az Úr, aki az egeket teremtette: Ő az Isten, aki a Földet megalkotta és fenn is tartja, nem a zűrzavarnak teremtette, hanem lakóhelyül alkotta azt.” (Ézsaiás próféta könyve 45. fej. 18. v.)
Az
evolucionista már korábban is találkozott efféle bibliai
kijelentésekkel, de mindig hülyeségnek gondolta őket, az emberi
fantázia hiteltelen termékének. De most valahogy más húrt
pendítettek meg benne ezek a szavak. Annyi minden jutott az eszébe,
amikről korábban is tudott, de nem figyelt fel rájuk: a Föld 24
órás optimális idejű tengely körüli forgása; a növények
termésének a beérése, amely annak köszönhető, hogy a
Föld tengelye 23,5 fokos dőlésszögben áll a pályasíkra
bocsátott merőlegeshez viszonyítva!
Aztán
a Földnek a száguldása a Nap körüli pályán, amely az évszakok
egymást követő ritmusát szabályozza. Aztán a légkör
összetételének pontos aránya, az oxigén, nitrogén, szén-dioxid
megfelelő mennyisége, a fotoszintézis elősegítése, a légkör
vastagsága, a Föld vízháztartása. A
napsugárzás elpárologtatja az óceánokból, a tengerekből a
vizet, amelyeket a szelek eljuttatnak a szárazföldek belsejébe.
Így öntözi a földeket, lehetővé téve az életet a szárazföldek
belsejében is.
Magának a folyékony víznek a létezése, és hogy optimális módon
fagy meg, a jég feljön a felszínre, alatta a vízi élővilág
életben marad.
Aztán
a
gombák részvétele az elhalt szerves anyag lebontásában, a zuzmók
szerepe az élőlényközösségek szerveződésében és
dinamikájában, az ökológiai rendszerek működésében. És még
millió és millió összefüggés, amely a földi életet és annak
fennmaradását szolgálja.
Vajon
a világban az anyagon túlmutató, az anyag felett álló külső
célszerűség uralkodik, és ez az oka a szervezett rendszerek
célirányos működésének?
A
keresett bizonyítékok vajon bennünk vannak?
Amikor
mindezeken gondolkodott az evolucionista, mélyen magában mélyedve,
akkor villant eszébe a gondolat, hogy a válaszokat mindezekre
magában hordja, akár igent mond rájuk, akár nem. Nem a tudomány
mondja meg, hogy mi a válasz mindezek eredetére, hanem ő maga, a
benne rejlő szabad akarat, amely a tudatának alá van rendelve. A
tudomány csak felsorakoztatja a tényeket, de ha a tudomány nevében
választ is adnak a kérdésekre, akkor a tudományt alárendelik az
emberi szabad akaratnak, amely dönthet akár a saját tetszése
szerint.
Lehet
valami bizonyíték valami mellett, de lehet éppen ellene is, ha
arra használják. Pl. egy emberi alkotás - mondjuk a
Voyager–1
űrszonda
- bizonyíthatja az alkotó létezését, ha elfogadjuk bizonyítéknak
az alkotást.
A
rakterében hordoz egy arany bevonatú rézlemezt, amelyre különféle
kép- és hanganyagok kerültek. A lemezhez lejátszót és
használati utasítást is mellékeltek. Maga az összeállított
anyag pedig a Földet ismertető felvételek, hangok, zenék
(Mozarttól Chuck Berryig) és tudományos információ mellett a
Földlakók üdvözletét is tartalmazza 55 nyelven, köztük
magyarul is:
„Üdvözletet
küldünk magyar nyelven minden
békét
szerető lénynek a Világegyetemen”
Ezt
1977-ben lőtték fel, és mindenki vallja az alkotók közül, hogy
bizonyíték ez az értelmes lényekre, akik mi emberek vagyunk.
Csakhogy
létezik már kétezer éve egy másik üzenet is, amely a Bibliában
van:
„Mert
minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, az
Isten az... Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő
bennük; mert az Isten megjelentette nekik: Mert ami Istenben
láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége,
a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén
megláttatik;”(Zsidók
3:4).
Mondhatnánk,
Isten Földre küldött űrszondája a Biblia. Ha az emberek
elvárják, hogy értelmes lényekre következtessenek a
világegyetemben bizonyos intelligens ismeretlenek az általuk
küldött üzenet és alkotás alapján, ugyanezt nem várhatja el
Isten, hogy az univerzum létezése, a Biblia és üzenete alapján
Őrá következtessenek, az Ő létezésére, az Alkotóra?
Nos,
erre a válasz magában az emberben van meg, és amikor erre
rádöbbent az evolucionista, szinte megingott körülötte a világ.
Úgy érezte, óriási felelősség nehezedik rá, mert magának kell
megadnia a választ Isten létezésére, ezt senki nem vállalhatja
át, még a tudomány sem. Őbenne
van a válasz, az ő rejtett személyiségében, a titkos
gondolataiban. Az ő gondolati kohója az, amely a belső vívódások,
érzelmek és észérvek ütköztetése által hozza létre azt az
eredményt, amely az ő egyéni, saját válasza a létezés
miértjére, annak eredetére és céljára.
Lassan
megérett benne a gondolat, hogy őbenne van a kulcs a dolgok
megértésére és magyarázatára, ha akarja, akkor egy mechanikus
életeredet magyarázatának enged, az univerzum anyagelvű
magyarázatának, de ha egy másfajta felfogásnak és másféle
látásmódnak enged teret, akkor képes a dolgok mögött, az
alkotás mögött meglátni az Alkotót, az univerzális
célszerűségek forrását.
Hogyan
is gondolta korábban? „A
biológusoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy amit látnak,
azt senki sem tervezte meg, hanem evolúció útján fejlődött ki.” /Crick, 1988, 36./
Hasonlítsuk
most össze egy másik nézőponttal:
„[A természetben] oly egyértelműen kivehető a tervezettség,
hogy minden további nélkül megállja a helyét az a lehengerlően
egyszerű érvelés, hogy ha valami pont úgy néz ki, pont úgy jár,
és pont úgy hápog, mint egy kacsa, akkor meggyőző ellenérvek
hiányában alapos okunk van arra következtetni, hogy kacsával van
dolgunk.”
Tehát a következtetése? „Nem
szabadna átsiklani valaminek a tervezettségén, csak mert annyira
kézenfekvő.”
/The
New York Times, “Design
for Living,” by Michael J. Behe, February 7, 2005, p. A21./
És
itt van egy másik kijelentés is:
„Az
élet eredete még mindig rejtély. Addig, amíg tapasztalati
megvalósulás nem bizonyítja be, nem lehet elképzelésem semmilyen
fizikai vagy kémiai feltételről (az evolúcióról sem) […] Nem
tud kielégíteni az az ötlet, hogy a véletlen mutáció […]
képes megmagyarázni az agy, de még a tüdő, a szív, a vese, sőt
még az ízületek és izmok komplex és racionális szerkezeteit is.
[…] Hogyan lehetséges elkerülni az intelligens és szervező erő
gondolatát?” /d'Aubigne, Merle, „How Is It Possible to Escape the Idea of Some
Intelligent and Organizing Force?” [Hogyan lehetséges elkerülni
az intelligens és szervező erő gondolatát?] in Margenau and
Varghese (eds.), Cosmos, Bios, Theos, p. 158/
Vagy
ez:
„Úgy
tűnik, mintha valaki finoman összehangolta volna a természet
számait, hogy megteremthesse az univerzumot... Az embernek
önkéntelenül az a benyomása, hogy az univerzumot megtervezték.” /The Cosmic Blueprint[A kozmikus tervrajz],New York,
Simon-Schuster,1988,p203/
Innentől
kezdve a tervezésről lehet akár egy sorozatot is találni, ahogyan
sokan gondolják: „Az
emésztőrendszer arra lett tervezve, hogy
megeméssze a bevitt táplálékot, és ezt a funkcióját normális
körülmények között maradéktalanul képes ellátni.”
/AZ EMÉSZTÉST ELŐSEGÍTŐ MÁTRIX : Bromelain és papain a
testépítői gyakorlatban - Kiss Gergely Pharm. D. Semmelweis
Egyetem, Orvosi Biokémiai Intézet/
„Elragadóan
komplexek vagyunk molekuláris szinten… Ami valóban bámulatba
ejt, az élet architektúrája… a rendszer rendkívül komplex.
Olyan, mintha valaki megtervezte volna… Mérhetetlen
intelligenciával állunk itt szemben. Nem gondolom, hogy ez
tudománytalan.” /Gene
Myers: (Celera Genomics, Marylandi Központ számítógépes
szakembere, aki részt vett az emberi genom feltérképezésében./
„Hiszem,
hogy az élet Isten keze műve
Brett
Schenck környezetvédelmi
tanácsadóként dolgozott az Egyesült Államokban. A növények,
az állatok és a környezet kapcsolatát tanulmányozta. Miért hisz
egy Teremtő létezésében? Az Ébredjetek!
a tudományos munkájáról és a hitéről kérdezte.
Mondana
néhány szót a neveltetéséről?
Ohio
államban, a New Paris nevű faluban nőttem fel. Az édesapám
gépészmérnök volt, és gyakran beszélt nekem lelkesen a
matematikáról és a tudományról. Gyermekkoromban ámulatba
ejtettek a közeli patakokban meg tavacskákban élő növények és
állatok. Ezért választottam az ökológia szakot a Purdue
Egyetemen.
A
vallás is érdekelte?
Igen.
Evangélikusok voltunk, és apa arra biztatott, hogy jól ismerjem
meg az egyházunk tanításait. A Biblia egyik eredeti nyelvét,
a koinét, vagyis a görög köznyelvet is tanulmányoztam.
Mélységes tisztelet alakult ki bennem a Biblia iránt.
Mit
gondolt az evolúció elméletéről?
Az
egyházunk elfogadta, és a kollégáim is hittek benne, így hát én
sem vitattam. De közben Istenben is hittem. Úgy gondoltam, hogy
össze lehet egyeztetni a kettőt. És bár tiszteltem a Bibliát,
nem tartottam Istentől származó könyvnek.
És
miért változott meg a véleménye
a Bibliáról?
Egy
Jehova Tanúja házaspár, Steve és Sandy meglátogattak engem és a
feleségemet, Debbie-t. Megtudtuk tőlük, hogy noha a Biblia nem
tudományos kézikönyv, tudományos kérdésekben is pontos. Például
azt írja Istenről, hogy „a föld kereksége felett lakik”
(Ézsaiás 40:22). Azt is kijelenti, hogy „a semmire
[függeszti] a földet” (Jób 26:7). Akkoriban műholdas
fényképek felhasználásával tanulmányoztam az ökológiát, és
ezek az írásszövegek nagyon megfogtak, hiszen jóval azelőtt
írták le őket, hogy fotók készülhettek a semmiben függő, gömb
alakú földről. Miközben Steve-vel és Sandyvel tanulmányoztuk a
Bibliát, beteljesedett próféciákat és gyakorlatias tanácsokat
ismertem meg, és megnyugtató választ kaptam a kérdéseimre.
Lassanként meggyőződtem róla, hogy a Biblia Isten Szava.
Mikor
változott meg a véleménye az élet eredetéről?
Steve
megmutatta a Bibliából a következő egyértelmű kijelentést:
„Jehova Isten megformálta az embert a föld
porából” (1Mózes 2:7). Az első ember élete tehát
írásos bizonyítékokkal van alátámasztva. Ezért felmerült
bennem a kérdés, hogy összhangban van-e a Biblia a tudományos
tényekkel. Steve arra biztatott, hogy járjak utána. Ezt meg is
tettem.
Mit
tudott meg az evolúcióról?
Sok
mindent. Egyebek között azt, hogy az evolúciós elmélet
magyarázatot próbál adni a fajok eredetére. Az élőlényeknek
jól működő szerveik vannak, például a szív, a tüdő és
a szem. Ha pedig mikroszkopikus méretekről beszélünk, a sejteken
belül remekül megtervezett „gépeket” találunk. Vajon honnan
származnak ezeknek a tervei? Az evolúció hívei azt állítják,
hogy a legjobb gépezetek automatikusan kiválasztódnak, mivel velük
nagyobb az esély a túlélésre. Csakhogy ez az elképzelés nem ad
választ arra a kérdésre, hogy honnan erednek ezek a gépezetek.
Megtudtam, hogy számos tudós is azon a véleményen van, hogy az
evolúciós elmélet nem válaszol erre a kérdésre. Egy
zoológusprofesszor elárulta nekem, hogy az evolúciós elmélet
egyik verziójában sem hisz, csak nem meri hangoztatni a véleményét,
nehogy elveszítse az állását.
Erősítik
a hitét az ökológia területén szerzett ismeretei?
Mindenképpen.
A munkám során tanulmányoztam, hogy mennyire egymásra vannak
utalva az élőlények. A földön minden, ami él, függ valami
mástól. Vegyük például a virágok és a méhek kapcsolatát.
A virágok színe, illata, nektárja és szerkezete úgy van
megalkotva, hogy vonzza a méheket, és rájuk tapassza a virágport.
A méhek pedig úgy vannak megtervezve, hogy ki tudják szívni
a virágokból a nektárt, és el tudják szállítani a pollent egy
másik növényre, hogy megtermékenyítsék. Kétségtelen, hogy a
virágok és a méhek úgy vannak megtervezve, hogy ellássák
egymást azzal, amire szükségük van.
Az
ökoszisztémákban nagy méretekben láthatjuk az
egymásrautaltságot. Egy-egy ökoszisztémában akár több ezerféle
állat, növény, baktérium és gomba élhet közösségben. Minden
állat rá van utalva a növényekre mint táplálék- és
oxigénforrásokra, a legtöbb virágos növény pedig rá van
utalva az állatokra. És bár az ökoszisztémák rendkívül
bonyolultak, és a bennük levő szervezetek törékenyek, maguk a
rendszerek évezredekig képesek fennmaradni. Még ha a
környezetszennyezés tönkretesz is egy ökoszisztémát, az rövid
időn belül újra kialakul, ha megszűnik a szennyezés. Az, hogy a
földön az élőlények egész rendszere képes regenerálni
önmagát, meggyőz arról, hogy az élet Isten keze műve.”
/ÉBREDJETEK!
2013. ÁPRILIS -
https://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201304/hiszem-az-elet-isten-keze-muve/
Megnyílik
az út egy másik világ felé
Az
evolucionista ahogy kezdte ezeket a gondolatokat közel engedni
magához, úgy érezte egyre jobban, hogy egy másik világ kezd
megnyílni előtte, egy másfajta látásmód világa, amely nem köti
egy dogmatikus nézet szellemi bilincseibe, hanem felszabadítja arra
a tisztánlátásra, amely lehetőséget ad ésszerű következtetések
befogadására.
Miért
kell csak és kizárólag evolucionista nézőpontból szemlélni a
világot, miért lehet ez az egyetlen elfogadható magyarázat,
amikor egy másik magyarázatnak legalább annyi ésszerű alapja és
háttérindokoltsága lehet, mint ennek?! Erre nem lehet más indokot
felhozni, mint a puszta emberi tényezőt: hogy az ember mit akar
bizonyítva látni, azt fogadja el bizonyítottnak. Amilyen a
hozzáállása, az egyben felül is bírálja a látásmódját. És
ha a hozzáállása nem pártatlan és nem előítélettől mentes,
akkor nem is tud tárgyilagos eredményre jutni, sőt, még az intő
jeleket sem veszi észre, amelyek esetleg az általa képviselt
felfogás ellen vannak.
A
láthatatlan evolúció
„ Arra
kárhoztattunk, hogy csupán néhány évtizedet élünk, ami
túlságosan lassú, és túl rövid idő ahhoz, hogy megláthassuk
az evolúció folyamatát.”
(Richard
Dawkins)
Részlet
egy YouTubon látható filmből:
„(Ray
Comfort) Tudnál nekem adni valamilyen
megfigyelhető bizonyítékot
a
darwini evolúcióra, vagyis a fajok átváltozására nézve?
-
Én magam nem láttam még a folyamatot, de elhiszem mindazt, amit a
tankönyvek állítanak erről...
(Ray
Comfort) Akkor hiszel a szakértőkben?
-
Aha, hiszek a szakértőkben.
-
Azt hiszem, a vallásos emberekhez hasonlóan, ahogyan ők hiszik,
hogy Isten valóban létezik, én a szakértőkben hiszek, abban,
hogy tudják, miről beszélnek.
(Ray
Comfort) A tudományos módszer szerint, megfigyelhető és
megismételhető minden folyamat. Tudnál nekem akkor adni egy
megfigyelhető bizonyítékot a darwini evolúcióra nézve?
-
Oké, megemlíteném például a... van egy nagyszerű példa... nézd
csak meg a tüskés pikó genetikáját!
(Ray
Comfort) Az micsoda?
- A
tüskés pikó egy halfajta, amely nagyon érdekes módon több olyan
faj gyűjteménye, melyek nemrégiben, a jégkorszak vége után
elkülönültek.
(Ray
Comfort) És mivé lettek?
-
Ezek a tüskés pikó különféle fajtái.
(Ray
Comfort) De halak maradtak?
-
Hát persze.”
„...
(Ray Comfort) Adnál nekem példát a darwini evolúcióra?
-
Nem adaptációra vagy speciációra, hanem fajok átváltozására?
[nevetés]
Ezek
mind faj-átalakulások.
(Ray
Comfort) De halak maradtak!
-
Ezernyi példánk van.
(Ray
Comfort) Tudnál mondani egyet?
-
Ezret is mondhatok.
- Csak egyet mondj!
-
Mi
nem láthatunk semmit ezen lassú változások folyamatából, amíg
az idő keze ki nem jelöli a korok átfedését...Vegyük akkor
Lenski baktérium-kísérleteit.
(Ray
Comfort) És mivé lettek a baktériumok?
-
Természetesen a baktériumok továbbra is baktériumok.
(Ray
Comfort) Akkor az nem darwini evolúció volt, hisz
nem fajok átváltozása történt?
- A
baktérium genetikai felépítése változott.
(Ray
Comfort) De akkor is baktériumok még mindig.
Szóval
akkor, mi lett a baktériumokból?
-
Új fajta baktérium.
(Ray
Comfort) De még mindig baktérium. A faj nem változott.
Összefoglalva,
a megfigyelhető bizonyíték, amit a darwini evolúció
bizonyítására tudsz adni, az a baktérium baktériummá alakulása.
-
Nem. A baktérium új anyagcserés képességekkel rendelkezik.
(Ray
Comfort) Korábban azt mondtad, hogy rengeteg bizonyíték létezik.
Én
csupán egyetlen megfigyelhető bizonyítékot kérek a darwini
evolúció bizonyítására. Egyetlen egyet.
-
De már adtam példákat. De te nem akarod...
(Ray
Comfort) Nem kell több, csupán egy példa.
-
De te nem is vagy rá kíváncsi.
(Ray
Comfort) De, szeretnék egy példát. De, kiváncsi vagyok.
Szinte
könyörgök egyért.
-
Azt kérted, hogy mondjak egy... Te azt kérted, hogy mondjak egy...
olyan esetet, amikor láttam egy fajtát másik fajtává alakulni.
Így
van?
(Ray
Comfort) Nem. Egy fajt másik fajjá alakulni.
Tizennégy
különféle faj létezik, én ezek között történt átváltozásra
vagyok kíváncsi.
-
Amikor a fajok vagy családok átváltozásáról beszélsz,
tulajdonképpen a makroevolúcióról beszélsz.
Olyan
szintű változásról beszélsz, ami különválasztja, például a
macskákat a kutyáktól.
(Ray
Comfort) Szóval, akkor tudnál adni nekem egy példát a darwini
evolúcióra?
-
Hát, ha ilyen példát akarunk látni, akkor egy nagyobb
időintervallumot kell áttekintenünk.
Ennek
semmi köze a hithez. A hit az egy olyan dolog, amihez nekem ...
láthatatlan... hinnem kell benne.
(Ray
Comfort) Pont ez az. Láthatatlan." [forrás: itt]
Vagyis,
az evolúciónak az a része, amelyiket tudományos elméletnek
neveznek, nem bizonyított, hanem csupán egy következtetés,
amelyet sok tudós oszt. Viszont sok tudós meg éppen azért nem
fogad el, mert a bizonyítatlansága utat enged annak a bibliai
igazságnak, amely az élőlények eredetét Istentől származtatja.
De attól, hogy ez nem tudományos, attól még lehet igaz.
Homeopátia
és szellemvilág
A
tudomány pl. a homeopátia hatásmechanizmusát sem tudja
feltérképezni, hogy mitől működik:
„
A
homeopátia alapelvei, tézisei és az esetleges hatásmechanizmusra
vonatkozó elméletei jelenleg teljesen kívül esnek a
természettudomány határain, még akkor is, ha mindezeket
egyetemeken oktatják...
A klasszikus homeopátia megalkotója, Samuel Hahnemann határozottan állást foglal amellett, hogy a homeopátiás kezelés során NEM a felhasznált szerek hatóanyaga hat, hanem szellemi erők. (Organon, 269.§.) ...
A homeopátiával gyógyítók jelentős része itthon is, külföldön is egyéb, sokkal durvábban okkult (ha egyáltalán lehetséges a rangsorolás) eszközökhöz is nyúlnak (pl. inga és reiki-s módszerek segítségével választják ki a megfelelő szert). Így a homeopátia – az állítólagos “mellékhatás-mentességével” – csak az első “áratlan” lépés a lejtőn...
Van-e olyan transzcendentális erő, energia, ami nem árt?
Egyik legfontosabb tétel, amin sokan nem gondolkodnak el, hogy nincs semleges szellemi erő. Valami vagy a teremtő Isten műve, vagy a Bukott angyal (Sátán) és népes társaságának keze van a dologban. Nincs további alternatíva! A fehér mágia nem létezik, csak a mesében van “jó” varázsló! ...
George Vithoulkas – aki nemzetközi szinten vezető homeopatának számít és műveit a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület is ajánlja – megerősíti, hogy a homeopátia valódi célja az agy felsőbb szintjeinek megnyitása valamiféle spirituális beáramlás előtt.
A kritikus elemzők írásaiban – homeopatákat idézve – találunk utalást arra, hogy az energia, aminek erejébe kapaszkodva próbálnak gyógyítani, elválaszthatatlan attól az okkult energiától, ami a történelem során igen széles névválasztékon ment keresztül.
Milyen következménye lehet az okkult energiával történő játszadozásnak?
Erre H. J. Bopp, svájci orvos adja meg a választ. “A homeopátiában jelen lévő okkult befolyás közvetítődik az egyénre, aki ezáltal – tudatosan és/vagy tudattalanul – démoni befolyás alá kerül.” /Dr. Dabóczi Kálmán: Hihetünk-e a dinamizált életerőben? - A cikk a Független Újságírók Szövetségének oldalán jelent meg. - http://fusz.hu/index.php?op=full&q=8252/
Amikor az evolucionista a démoni befolyásról olvasott, elgondolkodott, hogy nem-e azért erőltetik annyira a világban egyoldalúan az evolúció világmagyarázatát, mivel az egész világ a gonosz hatalmában van, ahogy a Biblia írja?! (vö. 1János 5:19)
Holott az evolúcióban csak a mikroevolúció része bizonyított, a fajok környezeti hatásokra adott válasz-variálódása, de amit ebből következtetnek, az egy sejtből való törzsfejlődés, ami következményeként az embert az állatvilágból eredezteti, az nem!
Olyan
ez, mint arra a kérdésre – mi van az erdőben? - azt a választ
adni, hogy sok fa. Mivel ez csak féligazság, hiszen vannak ott
bokrok is, meg egyebek. Az evolúciót is bizonyítottnak vallani,
csak féligazság, hiszen annak az a része, amely az őssejtből
való törzsfejlődést illeti, csupán egy elmélet, amiben
kinyilvánítják a tudományos színezetű hitüket.
Továbbá:
„Az evolúció nem magyaráz meg mindent. Bár sok mindenre fényt derített, különösen az élőlényekkel kapcsolatban, azért számos fontos kérdés nincs még lezárva. Ilyen mindenekelőtt az élet keletkezése, de az én felfogásom szerint az evolúció az elmét és az öntudatot sem feltalálta, sokkal inkább felfedezte és felhasználja – nem tudni tehát, hogy utóbbiak mik és honnan vannak.” /Forrás: http://egyvilag.hu/temak/008_01_Evolucio%20-%20revolucio_P.pdf”/
Azonkívül, ha az információ személyes eredete kézenfekvő a mindennapi gyakorlatban, akkor a DNS kódolt információjára ez miért nem vonatkozik? Csak mert az evolúciós látásmód ezt nem engedi meg?!
"A sejt DNS-én belüli útmutatások,- ha azokat kiírnánk,- ezer 600 oldalas könyvben férnének el... Minden sejt mintegy kétszázbillió parányi, vegyületeknek nevezett atomcsoporttól nyüzsgő világ... 46 kromoszóma-szálunk együttvéve majdnem két métert tenne ki. Az őket tartalmazó sejtmag nem egész egyszázad milliméter átmérővel rendelkezik mindössze.... A legprimitívebb parányi sejt is olyan bonyolult, mint egy egymillió épületből álló város, és működése is olyan rendszerezett." /National Geographic/
Prof.
Keith Ward az oxfordi egyetem professzora a DNS tervrajzáról:
"Maga
a DNS négy különböző nukleotid sorozatból álló hosszú lánc.
Ez a molekula már önmagában is meghökkentően bonyolult és
nagyfokú szervezettséget mutat, igazi jelentősége azonban az,
hogy magában hordozza a nagyobb, stabil szervezeti egységek (a
szervek és a test) felépítéséhez és működésmódjának,
viselkedési mintáinak kialakításához szükséges "kódot"
vagy "receptet". A DNS molekulának az a képessége, hogy
valamiféle sajátos tervrajzot képvisel, az élet fejlődésének
kritikus állomását jelenti."
/Keith Ward: Isten véletlen szükségszerűség 176-177. o./
Az
evolucionista elképedt, hogy ezt a Biblia már jó 3 ezer éve
leírta a maga nyelvezete szerint:
„Magasztallak,
hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te
cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.Nem volt elrejtve
előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és
idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében. Látták szemeid az én
alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a
napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg
közülük.”
(Zsoltárok 139:14-16)
Mégiscsak
igaza lenne a Bibliának, amelyben mindenre van kijelentés és amely
megadja a biztos tájékozódási pontokat atekintetben, hogy az
ember mit mihez mérjen és mit mihez tartson?! Tökéletes irányadó
mértéket, amely az embert és az emberi társadalmat egyensúlyban
tartja?! Miért kellene ezt lesöpörni, csak azért, mert az emberi
intellektualitás némely /eléggé széles körű/ rétegének ez
nem tetszik?!
Aztán
az is egy világtendencia, hogy
ahogy távolodik el az emberiség világa az isteni mércétől, és
teszi be helyette a sajátját, úgy süllyed egyre mélyebben a
korrupcióba,
mégpedig olyan szinten, hogy állami törvényeket hoznak a burkolt
védelmére, hogy működhessen és virágozhasson. Ha már Istenben
nem lehetünk gazdagok, hiszen nincs, akkor miért ne legyünk
gazdagok anyagi tekintetben itt és most?
Amikor
az evolucionista szembesült a személyes és társadalmi bűn
fogalmával, átvillant az agyán annak a rabszolgának a sanyarú
sorsa, aki rabszolgasorsba született, és onnét vágyott tiszta
szívből megszabadulni. És ahogy a történet mutatta, sikerült is
neki.
Visszaemlékezett
annak szabadulására, és őt is egy ilyen érzés kerítette
hatalmába. Szabadulás egy erőltetett világfelfogástól,
szabadulás a korrupció hallgatólagos társadalmi
elfogadottságától, szabadulás a bűntől, amely az ember
lelkiismeretét megmételyezi, amint ennek tudatára ébred, hogy őt
nyomasztja.
Hazatalálás
Akkor
kezébe vette a kórházi asztalon ott heverő János evangéliumát,
és egyre nagyobb figyelemmel és értékeléssel kezdte olvasni. A
17. rész olvasásakor mintha a szívéről egy hatalmas kő esett
volna le, és mintha egy láthatatlan kéz ragadta volna meg. Érezte
a kéz szorítását, a melegségét, mintha VALAKI
MEGSÍMOGATTA/ÁTÖLELTE volna.
Egyszerre
csak könnyek töltötték el a szemét, s tudta, hogy immár számára
is megnyílt az út a szabadulás felé, akárcsak annak a
rabszolgának, a filmben. Ő is találkozott a fehér ruhás
emberrel, aki szabadságot ad mindenkinek, aki megtalálja a hozzá
vezető utat. És ez a személy nem más, mint Jézus Krisztus.
Amikor
elhagyta a kórházat, egy teljesen más ember volt már, a régi
énjének nyomait otthagyta a néma falak között, amelyek tanúi
voltak átváltozásának. Immár azzal a tudattal kezdte el új
életét, hogy valaki rendületlenül kopogtatott az ajtaján, az
évek alatt, eddigi életében. És ez a találkozás meghozta
számára azt a szabadságot, amit azelőtt sohasem ismert, amiről
addig azt sem tudta, hogy létezik. És azt sem tudta, hogy érkezését
immár angyalok mennybéli öröme kíséri, mivelhogy a megtérők
lépései, amelyeket az Élet keskeny útján kezdenek meg, az égben
is visszhangzanak. (vö. Lukács 15:10)
Szinte
hallotta annak bársonyos hangját, aki a Biblia lapjain
megszólította, megérintette a vállán, és felsegítette, mint
azt a rabszolgát akkor és ott, azon a hajón. Akkor nyílt meg
számára annak a világnak az ajtaja, amelynek sohasem lesz vége,
mivel felette Isten mosolya őrködik, hogy az ő dicsőségére
álljon fenn örök időkig:
„Íme
az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én
szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok,
és ő én velem... És megismeritek az igazságot, és az igazság
szabadokká tesz titeket... Mert mint az új egek és az új föld,
amelyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr,
azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek;”
(Jelenések 3:20; János 8:32, Ézsaiás 66:22).