Az evolúció a manipulálás művészete 2. rész

A szem evolúciója 

kép

Dr. Scheuring: „Bizony vannak, ez pl. a Nautilusnak a szeme … neki bizony egy ilyen szeme van, van egy kis rés csak, ami a kehely előtt van, … csigák/férgek, a szemei, nincs semmiféle szemlencse előtte, csak egy rés. Ez az un. sötétkamra szem, fényképezőgépeken is ilyenek voltak 100 évvel ezelőtt. Csak egy kis luk volt, és azon keresztül jött be a fény. Probléma vele: csökkent fényerő, a fényelhajlás miatt nincs éles kép. Tehát ha a lyuk elé bármilyen olyan kocsonyás anyagot tudnánk helyezni, … aminek más a fénytörése, és ez ráadásul valami domború dolog lenne, akkor ez javítaná a szemnek a működését.” /16. állítás/

Megjegyzés: Felhozza a Nautilusnak a szemét, ami az őáltala megállapított szempontból problémás: „csökkent fényerő, a fényelhajlás miatt nincs éles kép”. Ez kb. olyan, mint felhozni, hogy a gyalogjárás bizony problémás, mivel nem lehet olyan gyorsan haladni vele, mint pl. a biciklizéssel. Tehát mesterségesen állítja szembe a dolgokat, gyakorlatilag manipulál, hogy oda lyukadjon ki, ahová ő akar, és azt hozza ki végeredményben, amit akar. Az a lényeg, hogy egy mesterséges fejlődési útvonalat mutasson be, hogy miképpen jutott el a szem fejlődése a hegytető szintjéig. Na és mi van akkor, ha a Nautilusnak azért van olyan szeme, amilyen, mert neki pont olyan szemre van szüksége, és nem mondjuk sasszemre, hogy kilométerekre ellásson a víz alatt.

Egyébként is elég jól meg van vele, ha képes az önfenntartásra és a túlélésre. Ha egy élőlény azzal az anatómiai sajátossággal jól megvan a saját életterében, miért kellene neki sokkal fejlettebb szem, belső szerv, vagy bármilyen végtag? Ha pl. a meztelen csiga jól megvan meztelenül, nem fog kényszert érezni csigaházat fejleszteni magának, de nem is fejlődött ki egyik a másikból, hanem más genetikai tervrajz szerint készültek /teremtettek/.

Dr. Scheuring: „Ez a kocsonyás csomó, ez az üvegtestből könnyen kialakult, … itten megint megnézzük az előző képet, ezekben a szemekben már megjelent az üvegtest, ez egyszerűen védte az idegsejteket, meg a fényérzékelő sejteket. Tehát volt már ott valami, aminek az elülső része más, a törés mutató, pl. besűrűsödik, az már működik lencseként. Innen már nincs messze az a lépés, hogy eljutunk egy igazi hólyagszemhez, a halnak a szeméhez.” /17. állítás/

Megjegyzés: Dr. Scheuring a kényszerfejlődési pályát nem tudja elhagyni, de nem is akarja! Kocsonyás csomóról regél, amely az üvegtestből könnyen kialakult. Ez hasonlít a fantáziadús kocsonyafőzéshez, de ott sem magát főzi meg a kocsonya, hanem Mari néni érti a kocsonyafőzés csínját-bínját. Az üvegtest megjelenése meg pontosan ahhoz hasonlít, mint amikor valakibe nem isteni eredetű szellemek költöznek, amitől az illető szemei megüvegesednek, és onnantól kezdve képes olyan szépen és olyan rafináltan hazudozni, hogy hívő legyen a talpán, aki észreveszi, hogy mikor és milyen módon forgatja ki a Biblia szövegét.

[Említhetném elsősorban a karizmatikusokat, de a mormonok se nagyon maradnak le mögöttük. Nem véletlenül csináltak egy teljesen más Bibliát, amiben hemzsegnek a földrajzilag azonosíthatatlan helységnevek, meg a filozófiai eszmefuttatások, amiket csak azok vesznek készpénznek, akiknek a valódi bibliaismeretük egyenlő a nullával.]

Azt mondja, létrejött valami, amitől már nincs messze az, hogy eljussunk a hal szeméhez. A hólyagszemhez. Nagyon érdekes, hogy nem a halat magát mondja, hiszen a halnak előbb kellett létrejönnie, mint egy magányosan víz alatt kószáló halszemnek, amely apránként aggatja magára az összes anatómiai szervét.

Golyók magukban akkor szoktak a vízben úszkálni, amikor pl. a mongolok a

jurtában birkaszemeket meg egyebeket /amiket most nem részletezek/

szoktak gőzölgő üstbe hajigálni, majd sok kevergetés után a tányérjukon kötnek ki. Innentől már   nincs messze az a lépés... 

Hát ami azt illeti, a sakkban tényleg van ilyen, hogy pár lépés után valakit bemattolnak. De hogy bármilyen lépés a sakkban magától menne végbe, az azért nem működik, mert még a legrosszabb lépéshez is valamilyen intelligencia kell, hogy a parasztot a sakktábla valamelyik kockájára tegye, és nem véletlenül a forró rezsó tetejére.

Nem úgy az evolúcióban, ahol a legzseniálisabb lépésekhez sem szükséges semmiféle intelligencia, csupán utólagos manipulálása a biológiai történéseknek, és olyan simán mellébeszélő betyárvirtus, amilyennel rendelkeznek az evolúciót propagáló, áltudományos hazárdjátékosok.

Dr. Scheuring: „1994-ben megjelent cikknek a lényegét fogom megmutatni, rendkívül szellemes cikk, a kapcsolatát mutatja a matematikának és a biológiának. Azt a kérdést tették fel kutatók, svéd kutató páros, hogyan tudnánk modellezni a szemnek az evolúcióját? Tegyük fel vannak ilyen evolúciós egységeink, amiket már elmeséltem, ezekben vannak szemek, fényérzékelő sejtek. Ezek minél pontosabb képet állítanak elő, minél jobban be tudják gyűjteni a fényt, annál hatékonyabbak lesznek, ezért nagyobb számban fognak utódokat hoznia következő generációnak, mint azok akik erre nem képesek... Föltételezünk egy ilyen mesterségesen elképzelt evolúciót. Minden ilyen kifejlesztett szemhez hozzárendelünk egy minőséget, hogy mennyire rátermett az az egyed, amelyik ilyen típusú szemet visel.” /18. állítás/

Megjegyzés: Azzal kezdi, hogy tegyük fel – na de mi van akkor, ha pl. szekrény van, de nincs mit rá feltenni?! Vagy tegyük fel, hogy feltesszük a tejet a tűzhelyre forralni, csak éppen lábos nincsen, amiben feltesszük. Csak az evolúcióban van olyan, hogy bármit föl lehet tenni bárhová, különösen a fényérzékelő sejteket, amik az elmesélés szerint /természetes módon, maguktól értetődően/ csak úgy önmaguktól vannak.

Itt a történet nem arról szól, hogy honnan vannak, hanem arról, hogy modellezzünk valamit, amiről elképzeltük, hogy fölmászott a hegyre. /Valaki nagyon ráijeszthetett arra a valamire, hogy csak úgy magától föliszkolt a hegytetőre! - hogy ki vagy mi volt, ismét ne firtassuk, mert akkor hamar vége lesz a mesének, és rövid mesétől a materialisták gyerekei nem biztos hogy kellőképpen elalszanak, holott ez lenne a cél./

Most a hatékonyságot célozza meg, hogy minél pontosabb képet állít elő az öntudatos szem, minél jobban be tudja gyűjteni a fényt, annál hatékonyabb lesz. Ez ahhoz hasonló, minél pontosabban lövi a búcsúban az önjáró légpuska a céltábla közepét, annál hamarabb esik le a kölnis rózsa Juliska ölébe, akit Jancsi kiszemelt magának. Olyan a Jancsinak a Juliska, mint a fényérzékelő sejtnek a hegytető. Ha egyszer kinézte magának, nincs olyan erő a természetben, amely meggátolná, hogy Jancsi meghódítsa Juliskát, /akarom mondani, hogy a fényérzékelő sejt olyan szemmé fejlődjön, amely megmássza a hegytetőt – nyilván abból a célból, hogy messzire ellásson./

Kérdés, hogy nézte ki magának a hegyet, ha nem is volt neki mivel kinézni?! Sebaj, az evolúciós rétest szabadon nyújtogatók kinézték neki. S ha már kinézték, addig noszogatják, amíg oda el is jut! Próbáljon meg nem eljutni. Majd hozzá rendelnek egy minőséget, mint egy mankót, az majd segít neki. /A minőségi mankók mindenre képesek!/

Dr. Scheuring: „Föltételezünk egy ilyen mesterségesen elképzelt evolúciót.”

Megjegyzés: Azonban még mielőtt a minőséget hozzárendelnék, föltételeznek egy mesterségesen elképzelt evolúciót. Azért nem ártana tisztázni, hogy itt mi micsoda és milyen sorrendben: az elképzelés van föltételezve, netán a valódi elképzelés mesterséges, tehát mégsem valódi, vagy a föltételezés elképzelése valódi, csak az evolúció mesterséges, illetve az evolúció föltételezésének az elképzelése mesterséges, esetleg az evolúció mesterséges elképzelését tételezzük fel? Vajon a mesterséges föltételezés evolúciós elképzelésének a hitelessége min alapszik? A föltételező képzelőerején, a mesterséges evolúció elképzelésén, hovatovább az elképzelés evolúciós föltételezésén?

A sorrend nagyon nem mindegy: hogy az elképzelésünk mesterségességét föltételezzük, vagy az evolúció mesterségességét elképzeljük, vagy amit elképzelünk, annak a föltételezése teljesen mesterséges, amiből következik az az evolúció, amely köszönő viszonyban sincs a valósággal?! Kérem a sorrend pontos meghatározását, különben a hegymászás rejtelmeinek a követését nem tudom kellő fantáziával föltételezni! Na de tényleg! [A gazdag sóherek milliós adakozása az elképzelés szegényességének a föltételezésén bukik el, nem a gazdag adakozás sóherségének az elképzelésén!

Tessék mondani, ha én is leteszem a föltételezett milliókat a mesterségesen elképzelt adakozások nyomon nem követhető, de azért modellezhető asztalára, akkor én is taníthatom a tudományos fantáziálás evolúciós lépéseit az egyetemen? És a doktori fokozatomat ennek alapján kapom, vagy ettől függetlenül kapom, vagy feltételezzem, hogy az elképzelésem legalább annyira mesterséges, mint a tudományosnak beállított evolúció áltudományos elmélete, amiből semmi más nem következik, csak a tudományos színbe öltöztetett, önálló gondolkodásról lenevelő célzatú hülyének nézés?!]

Dr. Scheuring: „Feltesszük, hogy akiknek jobb típusú szemük van, azoknak általában több utódja van tehát mindig fölfelé megyünk a valószínűtlenség hegyén. Szép lassan.” /19. állítás/

Megjegyzés: Mindegy milyen szeme van az adott élőlénynek, mivel a különböző szemek képviselői ma is egyformán életképesen az ő életterükben, különben nem lenne mivel példálóznia annak, aki feltételezi a szemek időben növekvő fejlődésének bonyolultságát, és egymásra épülését.

Dr. Scheuring: „Az élőlényekben apró kis változások vannak, amik apró módon megváltoztathatják ezeket a kezdeti szemeket. Mindig csak kicsit. Pl. az egyik sejtcsoportnak a hosszát, vastagságát...törésmutatóját.” /20. állítás/

Megjegyzés: Megváltoztathatják? Meg! És ha arra lenne szükség, hogy ne tudják megváltoztatni, akkor nem tudnák megváltoztatni? Nem! Akkor mindig az történik, amire éppen szükség van ahhoz, hogy történjen valami? Igen! És mindig csak kicsi a változás? Igen! És ha az elmélet úgy kívánja, hogy rögtön nagy változás történjen, akkor rögtön nagy változás történik? Igen! És az igaz: ”A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük.”? Igen! És az igaz: »Az evolúcióban semminek nincs értelme, ha nem a biológia fényében nézzük,«? Igen!

És az igaz, ha az életet az evolúciós biológia fényében nézzük, akkor nincsen semmi értelme? Igen! És az igaz, ha megtagadjuk az Istent, akkor mi magunk arathatjuk le a tudományos babérokat? Igen! És az igaz, ha van Isten, akkor tudományostul, babérostul, nagyszájostúl ki leszünk vágva a teremtésből? Igen! /Csak ennek elmebeli meglátásához az evolucionistáknak még nem fejlődött ki a szellemi szemük!/

Dr. Scheuring: „Alapból kiindulunk egy olyan helyzetből, van itt egy olyan fekete háttér, olyan sejtek vannak, amik elnyelik a fényt, előtte vannak a fényérzékelő sejtek, azok előtt egy átlátszó védő réteg. Tképpen egy kezdeti állapot... azért feltesszük, hogy a fényérzékelő sejtek már megvannak. Jó.” /21. állítás/

Megjegyzés: Feltesszük, hogy egy koktél elkészítésének minden kelléke eleve adva van. Onnantól kezdve már csak össze kell rázni a hozzávalókat. Kb. így rázta össze az evolúció is magától a szemek legkülönbözőbb fajtáit. Ne hogy már azt higgyük, hogy genetikailag minden eleve adva volt. Ne hogy azt higgyük, pedig igen! Akkor eleve a genetikusé minden érdem? A tudósé csak akkor lesz, ha a genetikust behelyettesítjük az evolúcióval. Akkor hát rajta! Hogy is nevezik azt, aki más ötletét ellopja, hogy abból maga profitáljon?

Dr. Scheuring: Feltesszük hogy nagyon gyenge a szelekció, hogy csak ritkán, csak kicsi előnyt kap egy jobb szem, mint egy kevésbé jó. Feltesszük hogy nem örökölhető nagyon jól ez a megváltozott tulajdonság, csak 50 %-ban, direkt pesszimisták vagyunk, azért teszünk fel ilyeneket.” /22. állítás/

Megjegyzés: Miből gondolja, hogy a szelekció nem állandó mértékkel dolgozik? Csak a manipulált szelekció lehet gyengébb vagy erősebb, mint az a zsűri, amelyet lefizettek. 100 m-es tenger mélységben a nyomás állandósága egy élőlénynek vagy előnyös vagy hátrányos kategória, amely eleve adva van. Ha a döntőbe jutás mértéke 70 méter gerelyhajításban, az senkinek nem biztosít kicsi előnyt vagy nagyot, mivel nem a 70 méteres szint adja az előnyt vagy a hátrányt, hanem az arra való képesség, ami vagy megvan vagy nincs meg. A 70 méteres szint egy közönséges szelektáló mérték, amihez fel kell nőni, de a 70 méteres szintnek ahhoz nem sok köze van, hogy valaki ehhez fel tud nőni, vagy nem!

Lehet egy adott nyelvtudás követelménye is szelektáló mérték, amin a tudása mérlegre kerül egy jelentkezőnek, és nem a szelekció gyengesége vagy erőssége az, ami előnyt biztosít, hanem a tudás megléte. A szelekciónak éppenséggel az evolúció tulajdonít olyan teljesítmény létrehozó, aktív szerepet, amely az neki nem tulajdonsága, hanem azt kisajátítás útján adják neki. A mélytengeri nyomás állandósága, a 70 m-es szint, a nyelvtudási követelmény mióta tudatos szelektív tényező, és nem egy független mérce?

A szelektív hulladékgyűjtésben a sárga-kék-zöld műanyag konténer mióta tudatos válogató erő, amely a szemetet minősége szerint szelektálja? Sőt, magasabb szintre fejleszti? Hogyan tud gyengén vagy erősen szelektálni? És tessék mondani, a színes kukának a szelektálás közben csókolomot kell köszönni, vagy jónapot-ot, vagy elég neki a szimpla szia is, nem fog megsértődni? Attól még jól szelektál, ha netán felidegesítjük valami trampli beszólással? Még jó hogy az evolúció nem sértődött meg, amikor beszólt neki egy két komoly földrengés, porvihar és jeges áradás, meg ilyesmi. Nem hagyta magát az évmilliós szelektív kísérletezések közben megzavarni.

„... a természetes kiválasztódásnak bőven volt ideje "kísérletezni" a különféle fényérzékelő szervekkel, és nem volt szükség semmiféle "intelligens tervezőre" a legbonyolultabb szem megalkotásához sem.” /A szem sem az intelligens tervezettség bizonyítéka, Origo cikk/

Tudják ezek az evolucionisták, hogy egyáltalán mit beszélnek, vagy csak anatómiai szájtátogásra ragadtatják magukat, ami mögött semmi komoly teljesítmény nincsen? Lássuk: 

„Kompjúter-szakemberek csődöt mondtak az emberi látóképességet leutánzó kísérleteik során - Szakemberek, akik valóra akarták váltani az emberiség egyik legvakmerőbb álmát — a gondolkodó gép megépítését — az első, látszólag egyszerű lépésnél csődöt mondtak. A látóképességet nem tudták leutánozni.

Két évtizedes kutatómunka után még mindig utasításokkal kell ellátniuk a gépet látszólag olyan egyszerű feladatok megoldásánál is, mint hétköznapi tárgyak felismerése és egymástól való megkülönböztetése.

Ezért megtanulták újra tisztelni az ember magasan fejlett látóképességét... Az emberi szem recehártyája irigységgel tölti el a kompjúter-szakembereket. 100 milliónyi pálcikája és csapja, valamint idegsejtjei lagalább 100 milliárd számítási folyamatot végeznek másodpercenként.” /Broad, William J.: „Computer Scientists Stymied in Their Questto Match Human Vision”. The ew York Times, 1984. szeptember 25. C1. o./

Egyrészt a tudatos intelligencia hogy marad alatta annak, ami mögött sem nem tudatos, sem nem intelligens véletlen anyagi folyamatok állnak?! Másrészt ha mégis rákenik a nem vezérelt természeti folyamatokra, akkor abból hogyan következik a minőségi mérték?

„… egy lencse megalkotásánál az igazi művészet egy olyan lencsekialakítás létrehozása, amely nem csak az éles központi látásunkat állítja helyre, hanem kényelmes, pihentető perifériás látást is nyújt. Ezért van szükség komoly matematikai és optikai tudásra a szemüveglencse-gyártás folyamán elvégzett számításokhoz. A cél, hogy a szemüvegviselő perifériás látása a szemüveglencsén keresztül ne térjen el a tökéletes látásához társuló perifériás látásától. Ez kimondottan nagy feladat, ha progresszív vagy ívelt keretű sportszemüveg készítéséről van szó.” /”Az emberi szem összetettsége...”/

A Carl Zeiss cég /fenti szöveget megfogalmazó/ szakemberei nyilván tudják, hogy a látás megalkotásának művészete olyan teljesítmény, amihez fel kell nőni, és amihez ők fel is nőttek. Mégis ugyanezt az általuk bírt intelligens tudást az unintelligens természeti folyamatoknak is tulajdonítják. Íme, a nem tudatos tudás -általuk propagált- tudattalan tudománya:

„Az elmúlt 500 millió év alatt az evolúció a szimpla fényérzékeny pont óta hihetetlen mennyiségű különböző szemet produkált. Ez egy komoly evolúciós lépés, mivel a látó lények világos előnyöket élveznek vak társaikkal szemben. A kutatók álláspontja továbbra is megoszlik azzal kapcsolatban, hogy ezek a változatok a szimpla előszemből vagy egymástól függetlenül különböző körülmények között, fejlődtek-e. A különböző szervezetek eltérő szemtípusokat eredményeztek a lapos, gödör, pont és összetett vagy komplex típusoktól kezdve a gerincesek lencsével rendelkező szeméig. Ez utóbbi szemtípus az egyik legkifinomultabb látószerv, amelyet az evolúció eddig teremtett.”

Az Isten teremtéséről bezzeg hallani sem akarnak! Vakok, és még ők beszélnek a lencsekialakítás művészetéről. Nem inkább pancser az egész evolucionista tudomány, amely arra ragadtatta magát, hogy az unintelligens természetes szelekció biológiai mechanikáját egy szintre helyezte a szelektív szemétválogatás hasonlóan unintelligens mechanikájával, amiben a műanyag kukát tette meg minden idők legkreatívabb tudatos szemétgyűjtőjének?!

/Mert ha az egyiknek szuverén teremtő erőt tulajdonít, minek alapján tulajdonítja el ugyanazt az erőt egy azonos elven funkcionáló, de más területen működő, ugyancsak szelektálásban érdekelt rendszertől? Ha a darwini szelekció mesterműveket alkotott, akkor ugyanez az elismerés, dicséret, rangosítás minimum a szemetet minősége szerint szelektáló kukának is kijár! Én legalábbis ragaszkodom hozzá!!! Vagy ellopjuk a kukától az őt megillető, neki kijáró elismeréseket?/

Azt mondja” direkt pesszimisták vagyunk”, holott ez inkább egekbe törő optimizmus, amire semmiféle tudományos alap, ok vagy indok nincsen!

Dr. Scheuring: „Feltesszük, hogy egy nemzedékben csak egy tulajdonság változhat, vagy egy sejtcsoportnak a vastagsága, vagy hossza, vagy az átláthatósága, és akkor azt kapják, ha 1%-os változás történhet meg egy tulajdonságban, akkor összesen 1829 generáció kell... egy komplex szemhez, ha 5 ezrelék %-os változás, kb. 360 ezer generáció kell. Lásd képeken.” /23. állítás/

Megjegyzés: Honnan veszi, hogy minden további változás kicsi előnyt fog biztosítani, és nem hátrányt, ami adott esetben nem a szem fejlődéséhez vezet, hanem a visszafejlődéséhez?! Ha az evolúció nem előrelátó, az pontosan olyan, mint a vak sakkozó, amely nem előrelátásból építkezik, hanem spontán lépések egymásutánjaiból. Itt meg minden változás pozitív változásnak van elkönyvelve, ami egymás után következik. Csakhogy az egymás utáni változásokból még nem következik a változások végső sikeressége, hanem az egymás utáni sikeres változásokból. Ezt pedig feltételezni lehet, de garantálni nem.

Itt viszont a változások garantált sikerességét prezentálják, mint mikor egy sakk nagymester előre megmondja, hogy az állás alapján hány lépésből fog mattot adni. Hát utólag lehet ilyet kitalálni, hogy hány rafinált férfi kacsintásra lágyul el a gyengébbik nem egy adott képviselője, de erre építkezni aligha. Az evolúcióban meg úgy követik egymást a hasznos változások az évmilliók alatt, mint a vadmalacok csordáit azok az évjáratok, amikor abszolút nincsenek vadászatok.

Ha tök hülye vagyok a sakkhoz, előre nem fogom megmondani, hogy hány lépésben fogok mattot adni a sakkpartneremnek: az éppen sakk világbajnoknak, azt feltételezve, hogy minden egymás után következő lépésem hasznos lesz, ami egymásra fog rakódni egészen a végső sikerig. Ugyanez itt: ha az evolúció nem előrelátó, semmi garancia nincsen arra, hogy az egymásra rakódó változások mindegyike hasznos lesz az adott látásmechanizmus számára, nem hogy azt megmondani, hogy hány lépésre van szükség a komplex győzelemhez. Ezt csalással ugyan meg lehet állapítani /tudatos manipuláció/, de ez köszönő viszonyban sincs a valósággal!

Dr. Scheuring: „Kezdetben … itt vannak ezek a sejtek, a mutációk alapján, néhány generáció után ezek az un. kehelysejtek már létre is jönnek. Itt vannak hátul a fényelnyelők, előtte a fényérzékelők, előtte pedig az üvegtestek.” /24. állítás/

Megjegyzés: Olyan természetes neki mindez, mint amikor a pincér feltálalja az ételt a vendéglői asztalon. Honnan tudja a pincér /de főként a szakács/, hogy mit vigyen ki a vendég asztalára, ha nem is tudja, hogy az mit rendelt?! Az evolúcióban meg úgy jönnek elő a különféle fényérzékelő sejtek, mint ürgelyukból a szabadnapos fókabébik. Na és honnan tudják, hogy melyiknek hol a helye, mi a szerepe, és hogyan alkossanak végül egy komplex rendszert? Ha dr. Scheuring megmondja nekik, az más. Ha úgy vannak idomítva a sejtek, mint állattrénerek részéről a kutyák, akkor nem szóltam. Legfeljebb annyit, hogy ez manipulálás a javából nem pedig idomítás!

Dr. Scheuring: „Ha most egy kicsit tovább várunk, akkor ez a kehelyszem elkezd bezárulni, mert megjelenik az a szem amelynek picike rés van az elején, s ezzel képalkotás is lehetséges. Ezzel egy időben az üvegtest egy részének a törésmutatója elkezd megváltozni, nem sok idő után egy olyan szem jön létre, melynek az elején ott van a szemlencse, az ívelt retina, és előtte az őt védő üvegtest.” /25. állítás/

Megjegyzés: A TV-ben van egy sorozat, „Hogyan készül?” címmel, de ott sincs olyan, hogy emberi beavatkozás, vagy programvezérlés nélkül minden munkafolyamat magától zajlik bárminemű felügyelet nélkül. Viszont az evolúcióban nem csak a munkafolyamatok történnek felügyelet nélkül, hanem a róluk szóló mese előadások is. Az előadók azt mondanak, amit akarnak, arra ragadtatják magukat, amire akarják, úgy fűzik a cérnát, hogy az magától bújik a tűbe, a kiszemelt ruhadarab meg magától szövődik/varródik. Csak azt látni, hogy a tű úgy táncol a posztón, mint felgyorsított filmen a sajtban a kukac. Illetve nem látni. /Látjátok? Nem látjátok? Na látjátok!/

Dr. Scheuring: „Elképesztően kevés idő kellett hozzá, Ha nagyon pesszimisták vagyunk és nagyon gyenge szelekciót és nagyon kicsi változást veszünk, és azt hogy ezek a kezdeti élőlények nem éltek nagyon sokáig, mondjuk néhány évig csak, és ezek feltehetően puhatestűek voltak, félmillió év, ...az evolúció időskáláján egy apró pillanat. Ahol 100 millió években mérjük az idő múlását, nagyon gyorsan megvan. Valóban 40-60 különböző alkalommal jön létre a szem.” /26. állítás/

Megjegyzés: Elképesztően kevés idő helyett inkább a fantázia nagy, de nem is akármilyen nagy. Egyenesen elképesztően nagy! Különösen, hogy a határtalan optimizmust kötelező pesszimizmusnak állítja be. És a negatív tényezőket is mind a történések nyakába varrja. Mégis minden olyan gyorsan létrejött, hogy mire észbe kapott az, aminek nincs is esze, máris minden készen volt. S mindez 40-60 különböző alkalommal. Olyan neki a szem, mint a mignon, amit a majom kinyom. Ahogy mondani szokták. Nem is feltűnő. hogy az evolúciónak a szemlottón 60-szor lett telitalálata a gyorsan múló történelmi időskálán. Hát kérem, annak van mákja, aki nem előrelátó. S mivel az evolúció pont nem előrelátó, így lett neki mákja. Aki tudja, csinálja utána.

Dr. Scheuring: Persze csaltunk egy kicsit. Mert az idegrendszeri feldolgozórendszer evolúcióját nem modelleztük, az is egy is egy komoly feladat, … kicsit több idő kellett hozzá igazán természetesen, nincs kétségünk ennek alapján, ezt ugyanúgy meg tudnánk oldani. Az a szem amelyik kicsit állítja a fókusztávolságát, jobb mint amelyik egyáltalán nem állítja. Amelyikben kicsit jobb idegrendszer van, jobb, mint amelyikben nincsen. Apró lépésekkel erre a hegytetőre is fel tudunk jutni. Elég gyorsan.” /27. állítás/

Megjegyzés: Nem kicsit csaltak, hanem nagyon! Na de ez a visszafogottság az előnyükre válik. Amit nem modelleztek, azzal nem is csaptak be senkit! Amit meg modelleztek, ahhoz nincs kétség, hogy létrejött. Úgy és akkor, ahogy akarták, ahogy bemutatták. Bármit meg tudnának oldani. Vagy kételkedik valaki? Ami jó, nem jobb annál, mint ami rossz? Na ugye! Nem jobb a két forint a zsebben, annál, ami üres! Na ugye! Apránként is el lehet jutni a milliókig, csak gyorsan kell számolni. Pataki fejszámoló művész úr kéretik a színpadra. Vagy inkább az evolúciós kínpadra? Azt nem hiszem, hogy vállalja. Joggal!

Dr. Scheuring: „Nem egyféle szem van, egyféle megoldás van, van egy másik megoldás, amit sokan ismerünk, ez a rovaroknak a szeme, az összetett szem. Ez egy nagyon érdekes trükkel dolgozik, nem tudom ezt mennyire tanítják gimnáziumban.” /28. állítás/

Megjegyzés: A nem előrelátásból hányféle megoldás is fakad? Az az alkalmazott trükktől függ. Az evolúció annyiféle trükköt alkalmazott, ahányféle szem van. Ebben a tekintetben az evolúció igen gazdag, csak az evolucionisták szegények. Ők nem alkalmaznak egyféle trükköt sem. Elvégre ők rossz bűvészek, de jó tudósok. Jó hosszan mesélik az álmaikat. Tudja valaki, hogy ezt mennyire tanítják a gimnáziumban? Ha nem, nézzen utána!

Dr. Scheuring: „Ez volt az eredeti felállás, befelé hajlanak a fényérzékelő sejtek, és akkor probléma a képalkotás. Azonban ha ezek a sejtek kezdetben elkezdenek kifelé hajlani és az egymás mellett lévő sejtek közötti rész a fény számára átjárhatatlan, akkor egy csövön durván csak egy irányból jöhet be a fény. Ha pici csöveket egymás mellé elhelyezünk, akkor egészen jó kis képet kaphatunk róla, nem kell hozzá semmilyen lencse.” /29. állítás/

Megjegyzés: A fényérzékelő sejtek kezdetben úgy hajladoztak, mint nád a szélben. Belülről kifelé, ill. kívülről befelé. Aztán rájöttek /a nádszálak/, hogy merre kell hajolniuk, hogy besüssön a fény. És hogyan kell egymás mellé állniuk, hogy ne takarják el a napot. Rájöttek a megoldásra. Hogy hogyan, ahhoz senkinek semmi köze, azért nem is tárgyaljuk.

Dr. Scheuring: „Mindegyik csövön más irányból jön be a fény. A rovarok szeme így működik. Nem lehetnek tetszőlegesen kicsik itt se a csövek, mert a fényelhajlás az itt is probléma, de egy rovarnak nagyon megfelel, leginkább a rovar szeme mozgást érzékel, és ez erre tökéletesen megfelel.” /30. állítás/

Megjegyzés: Ha valami tökéletesen megfelel a céljának, akkor azt arra tervezték. Akkor az egy céltudatossággal létrehozott termék. A rovarok szeme pont ilyen. Megfelelő, mivel ezzel tudnak túlélni. De amíg kialakult ez a szemük, hogyan tudtak túlélni? Amikor még tetszőlegesen kicsik voltak a csövek, és a fényelhajlás problémát jelentett? Válasz: akkor még nem érzékelték a mozgást. Mert akkoriban nem is volt mozgás. A mozgást csak később találta fel az evolúció, amikor már megunta az egyhangú mozdulatlanságot. /Egyébként ezen nem is lehet csodálkozni, mert a mozdulatlanság zsibbadtságot okoz!/

Dr. Scheuring: „Van egy még trükkösebb megoldás, egyébként a légynek a szeme az ilyen, hogy van egy idegfeldolgozás is mögötte, hogy az ugyanabból a pontból érkező sugarakat, amelyik ezt a csövecskét találja el, a másik ezt a mellette levőt, a 3 azt a mellette lévőt, ahhoz mindegyikhez ugyanaz az idegpálya tartozik. Van egy idegi összekapcsolódás, ami miatt ezek hatékonyabban működnek igazából.” /31. állítás/

Megjegyzés: Az idegfeldolgozást trükknek nevezi. Nem inkább iszonyat precíz mérnöki munka eredménye az?! Meg hogy van idegi feldolgozás. Csak úgy van. Magától van. Előbukkant, mint felhő mögül a nap. A bonyolultságáról vagy nincs fogalma, vagy azért nem részletezi, hogy leminősíthesse, ledegradálhassa, magától értetődőnek állíthassa be. Az evolúcióban minden csak úgy magától értetődően van. Különösen a hatékonyabb működés. Minél hatékonyabb, annál magától értetődőbb! Az evolúció már csak ilyen. A bonyolultság mértéke a véletlen függvénye. Minél bonyolultabb valami, annál nagyobb véletlen kell a létrejöttéhez. Vagy valaki netán másként gondolja? Az ilyen még nem érett meg az evolúcióra!

Az evolúció nem előrelátó

Dr. Scheuring: „Miért nem előre látó az evolúció? Ha elindulunk a valószínűtlenség egyik hegyén fölfelé, akkor már nem tudjuk megcsinálni, hogy meggondoljuk magunkat, lemegyünk a völgybe és egy másikra fölfelé. A rovarok elindultak az összetett szem irányába. Kezdetben nem befele fordultak ezek a fényérzékelő sejtek, hanem kifele. Onnan már nem lehet megcsinálni, hogy elkezdünk befele fordulni. „ /32. állítás/

Megjegyzés: Fenti kijelentés olyannyira manipulatív, hogy már jobban nem is lehetne! Összességében azt állítja, hogy: „Ráadásul a szem „nagyon sokféle fényérzékelő rendszer van” kb. 40-60 különböző alkalommal jelent meg az evolúció során. kilenc különböző alapötlet van ebben ...másként működik egy rovar szeme, mint egy hal szeme...” /Lásd: 8. állítás/

Ha a szem fejlődése 40-60 alkalommal indult el fölfelé /sikeresen/ a valószínűtlenség egyik-másik hegyén, akkor hogyan lehetett sikeres minden egyes alkalommal, ha az evolúció nem előrelátó, sem meggondolni magát nem tudja, hogy netán rossz irányba indult el, amin változtatni nem tud?! Ezek szerint a nagyon sokféle fényérzékelő rendszer kilenc különböző alapötlete mind az evolúció előrelátását demonstrálja, hisz sikeresen célba értek.

És akkor hol vannak az evolúció nem előrelátó próbálkozásainak bizonyítékai, amelyek mind csúfos kudarcot vallottak? A nyomorék szeműek, kancsalok, jobb szemmel balra, ballal jobbra látók, ködösen látók, hol látók, hol nem látók, inkább nem látók mint látók, stb. ?! Ha a szem 40-60 alkalommal jelent meg, hogy lehetett mind sikeres, hogy a képviselőik mind itt vannak a létezés porondján, a képzeletbeli hegytetőn?!

Ha ezer és ezer út vezet szanaszét a hegyoldalon, hogy lehet tervezés nélkül elindulni olyan utakon, amelyek mindegyike a hegytetőre visz és egyik sem a szakadék felé, ahonnét már visszafordulni nem lehet? Millió és millióféle olyan útnak kellene lennie, amely mind a szakadékba vezet, és olyan fosszíliának/kövületnek, amelyek a szakadékba zuhant kockaszeműeket mutatja, akik eleve rossz irányba indultak. Ilyenek miért nincsenek? Miért csak kockaszemű evolucionisták vannak, akik csak egy irányba néznek, egy irányba indulnak, és nem zuhannak a szakadékba? Most vagy mégis előrelátó az evolúció, vagy ezen csőlátóknak a szakadékba zuhanása elkerülhetetlen. /Szerintem ez utóbbi az igaz!/

Pl. honnan tudta a polip, hogy a mélytengeri gyér fényviszonyok kompenzálása miatt neki meglehetősen nagy szemének kell lennie? Most azért növesztett nagy szemet, hogy láthasson a mélyben, vagy azért él a mélyben, mert neki eleve nagy szeme van?! Hogy lehet ezt az összehangoltságot tervezés nélkül elképzelni?

Vízben élő állatoknak vízi látásra specializálódott szemük van, úgyszintén a szárazföldieknek. Az ember is olyan lábbelit hord, amely éppen megfelel az adott körülményeknek. Mást visel a hegymászó, mást a futballista, mást a balett táncos. Tervezés eredménye ez is, az is. Csak az evolúcióban nincsen tervezés, ott véletlenül passzol minden, már ami a sikeres túlélés anatómiai adottságának fennállását illeti. Előrelátás nélkül megmászni a hegyet, ez aztán a művészet! A manipulálás művészete, amit evolúciónak /genetikai „sajtóhibák” sikeres összjátékának/ neveznek.

Dr. Scheuring: „A probléma az, hogy egy ilyen szemmel egy nagy testű állat nem tud hatékonyan látni. Pl. ez a mókás ábra azt mutatja, mekkora lenne egy embernek az összetett szeme, ha olyan képalkotást várnánk el tőle, mint a mai embernél. Bizony ez a megoldás 1 méter lenne kb. a feje fölött. Ez a megoldás nem lenne túl hatékony ilyen testméretnél, mint amilyenek mi vagyunk. A rovaroknál megy, de az embernél nem. A rovarnak is jó lenne egy apróbb hólyagszem, de ő már elindult abba az irányba.” /33. állítás/

Megjegyzés: Ez olyan, mint hogy az embernek mekkora patájának kéne lennie, hogy akkorát dobbanthasson, mint a ló. Miért hasonlítgatja össze a különféle élőlények szemeit, ha nem azért, hogy a szem tervezéséről elvonja a figyelmet? Arról miért nem beszél, hogy minden élőlény szeme arra az élettérre van tervezve, ahol az él, ahol képes megfelelni a túlélés követelményeinek /sőt még jól is érzi magát/. Elvégre azt látjuk mindenhol a természetben. De mókás ábrák valódi megfelelőit nem látjuk sehol.

Korábban azt mondta, hogy a rovarnak a szeme tökéletesen megfelelő, most meg hólyagszem-hiányt állapít meg a számukra. Ennyi erővel mikroszkópot is megajánlhatunk nekik, meg kilós anyacsavarokat is. Ha fölcsavarozzuk, garantáltan nem fognak széjjelmászkálni a szobában és könnyebb lesz összesöpörni őket!

Dr. Scheuring: „Egy másik példa, az emberi szemben az idegpályák itt a retina előtt vannak. Sokkal hatékonyabb lenne, ha mögötte lenne. Ha előtte van, akkor itt a központi helyen ez a vakfolt, össze kell gyűjteni őket, így lehet hátra vinni az agy irányába. Itt a vakfolton nincsenek fényérzékelő sejtek. Itt az ember nem lát ezen a pici helyen.” /34. állítás/

Megjegyzés: A szem visszafelé irányít?

A szemnek van egy hátrányosnak tűnő aspektusa, ami megfontolandó. A gerincesek szemének pálcikái és csapjai visszafelé fordulnak a beérkező fénnyel ellentétes irányban álló fényérzékelő részükkel (a korongokkal). Azt várnánk, hogy a fénnyel szemben legyenek. A pálcikák és csapok fényérzékelő részei (a korongok) a retina alapjának mélyén helyezkednek el, és több idegsejt van a beérkező fény útjában. A fénynek tehát ezeken a sejteken kell átjutni, mielőtt eléri a korongokat.

A tervezés fogalmára válaszolva, néhány evolucionista kigúnyolja az intelligens tervezés elméletét és azt a kijelentést, hogy a szem visszafelé irányít. Egyikük azt mondta: „Eléggé bután lett megtervezve.” /Williams G. C. 1992. Natural selection: domains, levels, and challenges. New York and Oxford: Oxford University Press, 73. o./ Mások szerint „Egy fényképezőgép-tervezőt, aki ilyen baklövést követ el, azonnal kirúgnák az állásából”. /Diamond (28b megjegyzés)/ Vagy „Isten kifordította a gerincesek retináját a >bűnesetkor<” /Thwaites W. M. 1983. An answer to Dr. Geisler – from the perspective of biology. Creation/Evolution 13: 13-20/

Valójában azonban a szem nagyon is jól megtervezett. A retina foveának nevezett területén, ami a látásért felelős, a „beavatkozó” idegsejtek majdnem teljesen hiányoznak, és az idegrostok a központi régióból sugároznak ki, így gondoskodva egy sokkal tisztább látótérről.

Lehet egy nagyon jó ok a pálcikák és a csapok korongos részének a pigmenthám felé való irányultságára, ami a retina külső részén helyezkedik el. A pálcikák és a csapok folyamatosan lecserélik a látópigmentes korongokat. A régiek a külső rész felé továbbítódnak, ahol a pigmenthámsejtek bekebelezik őket.

Ha a korongok a beérkező fény irányában helyezkednének el, hamar homályos helyzet alakulna ki a szem belsejében. A pálcikák és csapok működése sosem szünetel, a korongok viszont folyamatosan kicserélődnek az életük során... Ha úgy lenne, ahogy néhány evolucionista is állítja, hogy a pálcikák és a csapok a korongos végükön fordítva állnának, olyan irányban, hogy a fénnyel szembe kerüljenek, valószínűleg látási zavaraink lennének. Mi töltené be akkor azt a lényeges funkciót, mint amilyen a mintegy 10.000 millió korong bekebelezése, ami nap mint nap termelődik mindkét szemünkben? Valószínűleg felhalmozódnának az üvegtest területén, és hamarosan akadályoznák a fény útját a retina felé.

Ha a pigmenthám a retina belső oldalán lenne, hogy bekebelezze a korongokat, akkor is akadályozná a fény útját, hogy a pálcikákhoz vagy csapokhoz jusson. Továbbá a pigmenthám, ami szoros kapcsolatban van a pálcikák és a csapok korongos végével, táplálja is azokat, hogy új korongokat készítsenek. A hámszövet tápanyagait az érhártya gazdag vérellátásából szerzi. Azért, hogy a pigmenthám megfelelően működjön, erre a vérellátásra szükség van. Ha a pigmenthám és annak az érhártya általi vérellátása a szemen belül lenne, a fényforrás és a fényérzékelő pálcikák és csapok között, az teljesen szétrombolhatná a látási folyamatot.

Ha darwinista szemszögből nézve, a pálcikák és csapok mostani elrendeződése olyan rossz, akkor a természetes szelekció, ami eredetileg kialakította a szemet, miért nem változtatta meg azt már régen? A szemeink megtervezése egyáltalán nem szegényes, mivel egészen jól működnek. /Ariel Roth: A szem visszafelé irányít?/

Dr. Scheuring: „Itt is az történt, hogy kezdetben, amikor még nem volt olyan zavaró, akkor valami miatt elöl maradtak az idegkötegek. Onnan már nem lehet megcsinálni, hogy egyszer csak azt mondom, hogy sztorno, új szoftvert indítok, letörlöm, és elkezdem hátulról bekötni az idegeket. Ha egyszer elidult arra, akkor már csak azzal lehet ügyeskedni, ami megvan.” /35. állítás/

Megjegyzés: Amit zavarosnak vél, az nem az idegkötegek elől maradása, hanem az evolucionisták zavarosban halászása. Szerinte hátulról kellett volna bekötni, ami annak ellenére célját betöltően működik, hála az agy összehangolt működésének, és a Teremtőnek, aki összehangolta a szem nézését az agy látásával. És minden élőlénynek olyan szemet adott, ami neki éppen megfelelő a túléléshez. Csak az evolucionistáknak nincsen olyan szemük, amely őket a túléléshez segítené. De a túlélésnek ezt a minőségét most nem részletezem, mert még ide a darwinizmus nem jutott el. Az evolúció még ezt a fajta látásmódot nem fedezte fel, ámbár igen valószínű, hogy soha nem is fogja.

Dr. Scheuring: „Hát úgy ügyeskedik, hogy egyetlenegy ponton gyűjti össze az idegrostokat, és ott vezeti ki a szemből, és így a legkevesebb problémát okozza az embernek.” /36. állítás/

Megjegyzés: Nem úgy mint az evolúció, amely a legtöbbet! Benne az áltudományos szellem motivációjának minden színskálája megjelenik, a szemfényvesztő félrevezetésnek árnyalatai a leghalványabbtól a legsötétebbekig, s mindezeket szemrebbenés nélkül adják elő azok, akik a nyilvánvaló ésszerűség mindennemű tagadásából építik fel a legvaskosabb ésszerűtlenséget hangoztató filozófiájukat: minél bonyolultabb egy rendszer, a véletlennek annál nagyobb szerepe van a létrejöttében, mintsem az intelligencia és a tervezés legkisebb szikrájának.

Annak feltételezése olyan számukra, mint sorozatgyilkosnak azt feltételezni, hogy az áldozatai egytől egyik szeretetre, tiszteletre és megbecsülésre méltó emberek. Mint politikusnak azt feltételezni, hogy a nép minden egyes tagja az ő felebarátja, és a közpénz felhasználásának a módja az ő irántuk érzett felelősségérzetének tükörképe.

Ki volt a legnagyobb biológus, aki valaha a Földön élt? 

Fenti előadásból megtudhattuk, hogy egyértelműen Darwin. Ő a legnagyobb, a műve korszakalkotó, a következtetése zseniális, Ő alkotta meg azt a világképet, amivel lehet érteni ami körülöttünk történik. Hiszed-é ezt, hogy teljesen erre megy ki a dolog: a biológiai eredet és rend korszakokra szólóan helyes megállapításaira?

Ki kell hogy józanítsalak. Ennek az egész evolúciós filozófiai eszmefuttatásnak egyetlen erkölcsi indíttatású oka van, mégpedig amit Richard Dawkins így fogalmazott meg: „Darwin tette lehetővé az embernek, hogy intellektuálisan megelégedett ateista legyen.” Ez mellett az összes többi tudományosnak beállított biológiai megállapítás mellékes, és olyan képlékeny, mint virtuóz szélviharok egymásutáni lenyomata a homoksivatagban. Nekik az a lényeg, hogy tudományos színezetű teóriákkal hitelessé /észérvekkel megalapozottá/ tegyék az istentagadásukat, és mindenféle magasabb rendűnek vélt erkölcsi követelményrendszertől felszabadítsák magukat. Pontosabban: téged. Köszönd hát meg nekik ezt a felszabadítást.

Különösen, hogy a darwinista tanok erkölcsi vetületei által találsz rá önmagadra és a helyedre a világban. Hát pontosan arra nem! Az állítólagos fantasztikus kegyelmi pillanata a tudomány-történetnek éppen arra van felhasználva, hogy a hivatalos tanrendszer alapján ráébresszenek: az életednek nincsen központi célja, a te létezésed egy esetleges történése az örök homályból előbukkanó anyag körtáncának, amely idővel ugyanoda fut vissza, ahonnét előjött.

Személyes Isten nincs, hogyan is lehetne. Az életből az a tied, amit megszerzel magadnak. Élj a mának, sőt a pillanatnak. Az élet úgy is tova száll, s a sír magába zár. Ismerős? Egyszer élünk, nem igaz?! Érezd hát jól magad a világban, a többivel meg ne törődj! A természetes kiválasztódás nem csak az állatvilágból emelt ki, hanem arra is predesztinált, hogy az emberek közül is kiemeld magad. Karrier-profit-hírnév-hatalom. Hát nem ez ama híres ateista/materialista világkép négyes fogata, aminek gyeplője a pénz, a minél több pénz, amivel lehet érteni, meg lehet vásárolni a körülöttünk lévő dolgokat? Legfőképpen a boldogulást?! Dehogynem! Akkor Darwin mégiscsak egy zseni volt, ha a biológiai világképből ebbe a társadalmi világképbe vezetett téged, amiben jól érezheted, jól érzed magad. Nem igaz? Na ugye, hogy igaz!

Vagy kételkedsz a materializmus örök igazságában, és olyasmin dilemmázol, mint Richard Dawkins, józansága ritka pillanatainak egyikében: „Kínzóan, halálosan nyilvánvaló, hogy ha a darwinizmus valóban véletlenen alapulna, nem működhetne. Nem kell matematikusnak vagy fizikusnak lennünk, hogy kiszámítsuk: ahhoz, hogy egy szem vagy egy hemoglobin molekula véletlenszerűen összeálljon, az örökkévalóság is rövid lenne.”  /A Valószínűtlenség hegyének megmászása (Climbing Mount Improbable, Norton, New York, 1996/

Mindazonáltal – nem kis ráhatással, segítséggel, rafinériával, manipulációval – mégis megmászta a véletlen a valószínűtlenség hegyét, mivel hogy az evolúciónak ez a célja: a teljesen valószínűtlen dolgok valószínűségének természetes úton való materializálódása. És ha nem megy magától, akkor tudományos rásegítéssel. Azonban ha a biológiai eredetkép hamis, ha az evolúciós mechanizmus az élőlények fejlődésének módozatairól és jövőbeni lehetőségeinek megállapításairól hamis, akkor az egész világképe hamis: az üzenete, hogy annyi értelme van az életednek, amennyit te megszabsz a számára, ill. amennyit mások megszabnak neked – tökéletesen hamis! Mivelhogy hamis eredetkép nyilvánvalóan hamis jövőképbe vezet!

Jövőkép, amelyik igaz és az örökkévalóságba vezet

Az igazi jövőkép Attól származik, Aki a múlt alapjait is lerakta, Aki a mérhető pillanatot az örökkévalóságból előhozta. Aki az anyagi történések minden materiális és szellemi értékét, múlhatatlan megtestesülését, minden jövőbeni történés okát és és ihletőjét: a szeretetet kinyilvánította. Kinyilatkoztatta Önmagát. Aki maga a szeretet: „BELŐLE fakad, RAJTA ÁT halad, BELÉJE torkollik a MINDENSÉG.” (Róma 11:36, Balázs Károly fordítása)

Hiszed-é ezt? Ha nem, akkor még nem jutottál el oda, hogy megtaláld életed értelmét, azt a transzcendentális motivációt, amiért a világra jöttél. Hogy megismerd a létezésed hátterét, annak az anyagba öntött gondolatnak az isteni eredetét, amely te magad vagy.

„Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr /JHVH/; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Jeremiás 29:11)

Az Isten a lehető legjobb kezdetet adta nekünk, az emberi családnak, amelynek része vagy te is, a melletted közel s távol álló is, mindenki, az egész emberiség. És amikor az ember gondolata szembe ment az Isten gondolatával, akkor romlott el minden. És jutottál te is arra a sorsra, hogy keresed az életed értelmét, hogy mi végre van a világ, és te mi végre vagy a világban.

Azt mondja neked a hivatalos forma, hogy otthon legyél benne. Hogy érezd jól magad benne. És fogadd el mindazt, amit neked az oktatásrendszer feljebbvalói kínálnak. Akik bevetették a véletlent és a szükségszerűséget az Isten alkotásainak ellenében.

De láthattad, hogy milyen hitvány, nyomorult és erőtelen a véletlen Azzal szemben, Annak ellenében, Akitől tudás, éleslátás, vonzalom és jóindulat származik. Aki kinézett neked egy jobb jövőt, amely az Ő kezében már nem törékeny és esendő, mint azok kezében, akik ezt a mostani világot igazgatják. Az életed értelme azt a világot meglátni, abban a világban részesülni, abban a múlhatatlan szeretetben részt kapni, amely ott mindenkinek osztályrésze lesz, aki megtanulja a leckét. A leckét, amelyet Isten ad mindannyiunknak: hogy megtanuljunk szeretni!

„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.” (1János 4:8)

Az evolúció lelkes művelői sohasem fognak erre a szeretetre megtanítani, legfeljebb hogy önmagadat szeressed, hogy tápláljad magadban az önző gént, amely előbbre visz és fenntart a biológiai és társadalmi ranglétrán a legéletrevalóbbnak kijáró természeti törvény okán. Akik arra tanítanak, hogy az értelemmel és tapasztalattal nem felvértezettek hogyan másznak fel önerőből a képzeletbeli valószínűtlenség hegyére. De ez akkora mellé látás, és akkora cél tévesztés, hogy ezt csak azok veszik észre, akiknek Istentől kifinomult halló fülük és szemük van, amely nem csak arra képes hogy azt lássa, amit eléje tesznek, hanem annak meglátására is, amit elrejtenek előle.

Az értelem Megtestesítőjéről olvassuk: „ Aki a fület plántálta, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e?” (Zsoltárok 94:8) A válasz is ugyanabban a könyvben megtalálható: „ A halló fület és a látó szemet, az Úr /JHVH/ teremtette egyaránt mindkettőt.” (Példabeszédek 20:12)

Ha az Isten képes volt annak kijelentésére, hogy a Föld a semmi fölött lebeg az űrben /amikor az emberi tudás az univerzumról még csak óvodás szinten leledzett – mintegy 3500 éve - vö. Jób könyve 26:7/, akkor a jövőbeni kijelentései is ugyanilyen igazak, megalapozottak és méltók arra, hogy rá építsük az életünket.

„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között... „ Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;” (Efézus 1:17-18; Kolossé 1:13)

Az életed értelme tehát, hogy kiépítsed a kapcsolatodat Vele, a Teremtőddel, Akitől a képességeidet kaptad, a szemeidet, hogy meglásd a teremtésben körülötted szétterülő szépet, a hallásodat, hogy meghalld a nemzeteken át visszhangzó haza hívó Jó Hírt. És Akitől erőt is kaphatsz, hogy az Ő akarata szerint élj, és az Ővele való kapcsolatodban használd föl legnemesebb indítékaidat és erőforrásaidat. Ő méltó rá egyedül, hogy Neki add mindenedet, azt az értéket, amit adhatsz Neki, s amit Ő igazán nagyra értékel: a tiszta szívednek őszinte szeretetét. „Adjad, fiam, a te szívedet nekem, és a te szemeid az én utaimat megőrizzék.” (Példabeszédek 23:26)

Amikor eljutsz oda, hogy ráébredj, mit kaptál Tőle, és milyen lehetőségeid vannak az életben, akkor fordul majd jó irányba a szíved, akkor érzel majd és fejezel ki hálát Iránta. Akinek mindent köszönhetsz. Aki kigondolt, Aki alkotott, és Aki a te örök és felülmúlhatatlan gondviselésed:

„Így szól az Úr /JHVH/, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr /JHVH/, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell. Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai...

Mert nézzétek, új eget és új földet teremtek, a régieket elfelejtik, eszébe sem jut senkinek. Örüljetek és ujjongjatok hát annak, amit teremtek, mert Jeruzsálemet örömre teremtem, és népét vigadozásra. Örülni fogok Jeruzsálemnek, és gyönyörködök népemben, nem fog benne senki sírni többé, sem fájdalmában kiáltani! Nem lesz többé oly csecsemő, aki csak pár napot él, sem felnőtt, aki idő előtt hal meg. Hiszen aki száz éves korában hal meg, azt fiatalon elhunytnak tekintik, s aki még száz évig sem él, azt átkozottnak gondolják.

Aki házat épít, nyugodtan lakhat benne, aki szőlőt telepít, élvezheti is gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjon benne, nem úgy művelik a szőlőt, hogy más egye annak gyümölcsét. Hiszen akkor népem fiai hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák, s kezük munkáját hosszan élvezhetik. Többé nem a nyomorúságra szülik gyermekeiket, nem azért, hogy fiatalon meghaljanak, mert az Örökkévaló /JHVH/ megáldja nemzedékeiket, és gyermekeik velük megmaradnak.

Mielőtt kiáltanának, én már felelek is nekik, még be sem fejezték kérésüket, máris teljesítem. Akkor a farkas és a bárány együtt legelésznek, az oroszlán szénát eszik, mint az ökör, de a kígyónak csak a por lesz étele! Szent hegyemen nem árt, s nem pusztít senki!” — mondja az Örökkévaló. /JHVH/” (Ézsaiás 48:17-18; 65:17-25)